Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

237.1329. máj. 9. Visegrád Pál c., országbíró, miután a korábbi levelében (1. 128. szám) foglaltak szerint a pilisi (Plysiensis) apát mint felperes, ill. Benk fia: János - akik mindketten a magukénak tulajdonítottak egy, a pilisi egyház Zantou~Zanthou~Zanthow birtoka, valamint az említett János Magarad birtoka között fekvő földrészt - kötelesek voltak máj. l-jén (in oct. B. Georgii mart.) színe elé járulni, hogy bemutassák előtte a budai kápt.-nak a szóban forgó földrész hj.-áról, mineműségéről és becsűjéről számot adó levelét, a jelzett napon a budai kápt. leveléből (1. 204. szám) - amelyet a pilisi apátot képviselő Péter officialis jelenlétében Benk fia: János mutatott be előtte - olyan értesülést szerzett, miszerint Ibur fia: István királyi ember a budai kápt. által tanúul küldött Tamásnak, a Boldogságos Szűz-kápolna presbiter kanonokjának társaságában ápr. 29-én (sabb. prox. an. oct. Passce dom. nunc preteritas) felkereste Zantou és Magarad birtokokat, s noha az apát megtagadta a részvételt a hj., ill. a becsű elvégzésében, a királyi ember a [IV.] Béla király privilégiumában foglalt régi határok szerint megújította a 2 birtokot elválasztó határt, míg a per tárgyává lett 1 ekealjnyi földrészről megállapította, hogy azt a pilisi apát foglalással, 2 új határjel kitűzésével Benk fia: János Magarad birtokából csatolta a maga Zanthou birtokához, értékét pedig 3 M.-ra becsülte. Mindezek nyomán az országbíró törvénytelennek minősítvén a pilisi apát részéről a szóban forgó 2 határjel önkényes kitűzését, ill. a vitás földrész elcsatolását Benk fia: János Magarad birtokából, az említett nyolcad [ti. Szt. György nyolcada] alkalmával vele ítélkező bárókkal és nemesekkel együtt elrendeli az apát által állíttatott 2 határjel megsemmisítését, egyben kötelezi az apátot, hogy az említett 2 határjel kitűzéséért 6 M.-t, azok lerontatásáért újabb 6 M.-t fizessen színe e. azzal a becsűben megállapított 3 M.-val együtt, amely Benk fia: Jánosnak járt, miután az apát őt törvényesen perbe idézte. D. in Wisegrad, 9. die reportationis seriei supradicte, a. d. 1329. E.: Dl. 40 549. (Múz. Ta.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; zárlatán 2 kerek és 1 pajzs alakú pecsét nyoma; az egyik bevágásban hártyacsík maradványa. K.: AO. II. 407-408. (355. szám; kihagyásokkal); Pest m. 40. (216. szám; máj. 7-i napi dátummal). R.: Pilis I. 331. (53. szám; K. alapján); Pest m. 40. (216. szám; máj. 7-i napi dátummal).