Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

oklevelet 1. Anjou-okit. XII. 493. szám alatt, ill. e kötetben is, a 678-679. számú oklevelek között.) Vö. még a 215. számú oklevéllel. Tá. 5. regesztáját 1. ZsO. IV. 1702. szám alatt. 201. 1329. ápr. 24. u. [Nagy-JKálló Péter fia: Jakab mr., a néhai Dausa nádor fiának, Jakab mr. Zobolch-i c.-nek a helyettese és a m. 4 szb.-ja emlékezetül adják: Chepan fia: Lőrinc a korábbi levelükben (I. 04/15. szám) foglaltak alapján jún. 17-én (sab[b]. prox. iam prox. venturo p. fe. Pent.) 9 M.-t tartozik bírság terhe alatt színük e. Kallo-ban megfizetni Nogsemyen-i Mihály fiainak: Lászlónak és Mihálynak, továbbá az ugyanoda való Lengen (dict.) János mr.-nek. D. in Kalló, p. fe. B. G[eorgii] m[art], a. d. 1329. E.: Dl. 50 870. (Kállay cs. lt. 1300. 270.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; zárlatán 2 természetes színű pecsét töredéke, valamint 2 kis pecsétnek a nyoma. K.: R.: Kállay I. 79. (326. szám). 202. 1329. ápr. 26. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) amáramarosi (de Maramorusio),-jelesül a Visk, Huszt (Má. 4.: Huzt), Tecsö (Má. 4.: Theczu) és Hozzumezö (Má. 4.: Hoozzumuzeo) falvakban (in villis) élő szász és magyar hospes-eknek hű szolgálataik jutalmául, kivált a terméketlen máramarosi rengeteg fáradalmas betelepítéséért megadja mindazon szabadságokat, amelyeket a Szölös-i (Má. 4.: Zeoleos) polgárok, ill. hospes-ek élveznek. Eszerint: (1.) a nevezett falvakba bármely szabad állapotú ember beköltözhet, ott biztonságban lakhat, és bármikor értékeivel együtt szabadon távozhat, eladva tulajdon pénzén szerzett épületeit, s a szokásos törvényes földbér lefizetésével engedélyt szerezvén a falunagytól a távozásra; (2.) a király által kijelölt bírónak (iudex), ill. a közösség által választott falunagynak (villicus) az ítélőszékén kívül egyetlen ispán bírósága e. sem tartoznak megjelenni; (3.) harmadszor pedig: falunagyot közakaratból maguk közül ők választanak, miként parochiális egyházaikba a papot, ill. plébánost is maguk választják meg tetszésük szerint, méghozzá határozatlan időre, s plébánosuk halála e. vagyona felől szabadon végrendelkezhet bárki javára; (4.) a hospes-ek a papnak, ill. plébánosnak járó tizedet hagyják a mezőn érintetlenül; (5.) papjuknak a