Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)
iktatták [Simon fia:] Dénes részére örök birtoklásra. Hj.: Ke felől a Tisza (Tycia) folyó menti nyárfáktól indul, ligetes erdőn át Ny felé, mezőn magyalfánál 2 határjel, Ny felé erdőben 2 földjel, tovább Ny-nak az erdőben a rakathya (vulg. dict.) hosszú füzeknél földjel, átmenve a füzesen lygeth nevű erdőben tovább, dombnál 2 határjel, tovább Ny felé, az erdő egy magaslatán a régi határfő 2 jele mellett új határjel, amelyek közül kettő Kadzeg-et, a harmadik pedig Scenthmartun birtokot jelöli, s választja el egymástól; innen egy lygeth nevű erdőn át E felé, az erdő egy kiemelkedésén határjel, É-nak tartva egy dombon 2 határjel, majd arrébb még 2, egy dombon a régi határfő 3 jele, amelyek a Scenthmartun és Endus közötti határt jelzik, innen az erdőben továbbhaladva Ke felől dombon 2 határjel, Gelneuche halastónál Ke felől 2 határjel, majd tovább még 4; egy tónál Endus-tól E-ra 2 határjel, a tavon átmenve határjelként kereszttel megjelölt 2 magyalfa; innen Ke felé tartván egy mezőn 2 határjel, majd E-ról eléri a morutua (dict.) állóvizet (lacus), 2 határjel, majd e víz mentén Ke-re még 2; a morotua vize Lőrinc említett fiaihoz [!] tartozik, míg az itteni szántók Simon fiát: Dénest illetik; berki erdőben tovább 2 határjelhez, kereszttel megjelölt 2 magyalfa, átmenve az erdőn kiér a Tiszához, ahol 4 nyárfa közül 2-t kereszttel jelöltek meg határjel gyanánt, míg harmadikként maga a Tisza jelzi a határt, amelyben felfelé tartva visszatér a kezdőponthoz. D. f. II. prox. p. domin. Ramis palmarum, a. supradicto [1329]. E.: -. Fk.: Dl. 96 148. (Vay cs. berkeszi lt. 150.) Az időrendi mutató zárópecsétet jelez. K.: 193. (1329. ápr. 18. e.) Pál országbíró Bachya-i István királyi ember mellett kiküldendő tanú állítására szólítja fel a pécsváradi konventet Woszar-i Kompoldus fia: Miklós megidézéséhez a királyi jelenlét elé Bechey-i Imre és Egyed, valamint a nevezett Imre fiai: Thuteus és Wezeus ellenében. Emi.: a 196. számú oklevélben. K.: Z. I. 320. (340. szám). Megj.: A terminus ante quem az idézés megtörténtének a konventi jelentésben (1. 196. szám) megadott napjából adódik.
