Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

szólóan s teljes rendelkezési szabadsággal ad át részükre. Az ügylethez kapcsolódó kikötések szerint az elcserélt birtokok nem adhatók idegenek, ill. más nemzetség kezére, továbbá a felek szavatosságot vállalnak egymás háborítatlan birtoklásáért, ill. mindkét fél átadja a másiknak az érintett birtokokra vonatkozóan apáik és a maguk idejében kelt okleveleket, míg az esetleg náluk maradókat hatálytalanoknak nyilvánítják. Tá.: Szepesi Jakab országbíró, 1376. febr. 28. (?) Fk.: Dl. 96 505. (Vay cs. berkeszi lt. 497.) K.: ­Megj.: Miklós nádori albíró említett memoriális oklevele közelebbről nem azonosítható. Kibocsátási idejével kapcsolatban több probléma adódik. Druget Fülöp nádor 1327 nyarán bekövetkezett halálát követően - sem a nádorság betöltetlensége, sem Druget János ezt követő nádorsága idejéből - nincs adat arra, hogy Perényi Miklós tovább használ(hat)ta volna nádori albírói címét, ill. hogy tovább működött volna ilyen funkcióban. Eszerint az irat keltének terminus ante quem]t 1327 nyara, Fülöp nádor halálának ideje lenne. Ennek feltevésekor azonban aligha hihető, hogy az albíró az eskütételi kötelezettséget 1329 böjtközép nyolcadára, és ne 1328 ugyanezen terminusára tűzte volna ki. Mindamellett még az 1327 nyara és 1328 tavasza közötti bő félév is meglehetősen hosszú terminusnak tűnik. Ha mégis elfogadjuk e feltételezést, abból viszont az következik, hogy a tartalmi átírásban az évszám utolsó szemjegyének lejegyzésekor octo helyett tévesen írtak nono-1. Puszta feltevésként azt lehetne esetleg felvetni még, hogy a tartalmi átírás valójában egy 1328 tavaszán lejegyzett egyezménylevélnek 1 évvel későbbi privilegiális formájú megerősítésén alapszik, e feltételezett megerősítés mozzanata azonban említetlenül maradt a tartalmi átírásban. 174, 1329. ápr. 8. Visegrád Pál c., országbíró emlékezetül adja: azok u., hogy Ewsy-i András fia: Mátyás 1328. febr. 14-én (in domin. Esto mihi, a. domin. incarn. 1328. preterita) hatal­maskodva fegyverrel tört Elefanth-i Deseu mr., Sebeswar-i várnagy serviens-einek, Kwblus-i~Kublus-i Peteu-nek, Ahton-i Lőrincnek és Zalazygh-i~Zalazegh-i Domokosnak a szállására (ad descensum), és ott megölvén a nevezetteket, elrabolt dénárokban 100 M. készpénzt, Deseu mr. - miként a károk és sérelmek bizonyítására elrendelt tanúállításról szóló korábbi országbírói okleveléből kiviláglik - panasza előterjesztésekor nem a meggyilkoltak halála miatt és vérdíjáért, hanem a neki

Next

/
Oldalképek
Tartalom