Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

1327. júl. 20-i cs dec. 11-i levelének, ill. [I.] Károly király általa bemutatott iktatóparancsának az átírását is, a kápt. teljesíti a kérést. Hj.: a Paah-i Szt. András-templom menti körtefáktól Ke felé 20 királyi öl hosszúságban a nevezett Loránd telkéig, onnan Era az említett templom földje végében emelt földjelig, amely a templom és a Paah-i nemesek földjeit határolja Loránd földjétől, Ke felé 1 hold földnyi hosszban földjelig, Dé felé 1 hold földnyi hosszon kevéssel túl földjelig, amely egy teleknek megfelelő földet határol; onnan E felé Sukoscheresne (vulgariter nuncupate) [fák] mellett 4 hold mcgműveletlen föld végében egy nagy út mellett emelt földjelig, tovább E felé Popteluky földig, amelynek szélén földjel, Ke felé Leurenthe fiainak földjelei melleit nagy úthoz, azt keresztezve a Saar, ill. Huzyusaar nevű mocsárig, majd visszatérve az úthoz, azon Dé felé 1 holdnyi föld hosszban egy tölgyfa alatti földjelig, Ny felé az említett Sukoscheresne fákhoz, egyező nyomvonalon vissza az útra, azon Dé felé útkereszteződésben emelt földjelig, Budimus szőlőjénél E felé 2 holdnyi földhosszat haladva földjelig, amelytől Kere megy a Huzysaar [mocsárig]; ezen elhatárolt birtokrész E-i fele Lorándé, a Dé-re eső pedig a Heuvyz (vulgariter dict.) helyig a Paah-i nemeseké. A Heuvyz helytől úton Ny felé földjelig, azon kissé túlmenve egy út mentén újabb földjel, attól keveset Ke-nek haladva a szőlők sarkánál földjel; ezenkívül a szőlők melletti helyen van 6 hold föld, amely E felé az említett egyház földjénél végződik; innen Dé felé Loránd elhagyott malmának helyéhez, ahol a szőlők mentén Ny felé emelkedik a szőlők felső sarkát jelölő földjelig, onnan E felé a szőlők harmadik szögletében álló földjelig, tovább a szőlőktől E-ra húzódó útnál emelt földjelhez, keveset Ny felé, határjel, E-nak fordulva a szántóföldek végében határjel, tovább ferdén Ny-nak határjelhez, közelében E felé földjel, onnan nagy úthoz, amelyet másik út keresztez, ahol földjel áll; onnan Ny felé folytatódik Paah falu mögött, ahol is a szántóföldek végében földjel van, attól visszatér a többször említett útkereszteződésben emelt határjelhez - mely utak egyike Egrug faluból Hosszú- (Longum) Paah faluba tart -; ezenkívül Hosszú-Paah és Szt. András-Paah falvak között, a Syrdya (vulgariter nuncupato) helyen van 7 hold szántóföld. Az erdőket, berkeket és halászóhelyeket a Paah-i nemesek Pál officialis egyetértésével közös használatban hagyták. Minderről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. Kelt Bereck olvasókanonok keze által, XIII. Kai. Apr., a. d. 1328.; Henrik lévén a püspök, egyben a királyné kancellárja és veszprémi c., János mr. a prépost, egyben királynéi alkancellár, Péter az éneklő-, Mihály az őrkanonok. E.: Dl. 2477. (Mon. Vet. Bud. 29. 13.) Piros-zöld selyem sodraton függött pecsétje elveszett. K.: Zala I. 215-219. (162. szám) (márc. 28-i napi dátummal; az átírt oklevelek elhagyásával). Megj.: A veszprémi kápt. átírt 1327. júl. 20-i oklevelét 1. Anjou-okit. XI. 380. szám, a dec. 11-it uo. 579. szám; vö. még uo. 580. számú oklevéllel is.