Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

Megj.: A tiltakozás nyomán történt idézés 1327. júl. 8-ra szólt (vö. Anjou-okit. XI. 247. szám), igy ezen oklevél kelte e nap és Sándor országbíró halálának napja közé esik, mely utóbbinak az ideje az 1328. jan. 28-tól febr. 17-ig terjedő terminusban jelölhető ki. 72. 1328. febr. 17. Visegrád [I.] Károly király (H) tudatja a veszprémi kápt.-nal, hogy Magar (dict.) Pál Gymus-i várnagy elmondása szerint Paah-i János fia: Loránd (Rolandus) c. Paah-i részbirtokát a veszprémi kápt. oklevele révén zálogba adta neki 10 M.-ért [1327.] okt. 6-ig (usque oct. B. Mychaelis arch.), majd pedig a néhai Sándor c. országbíró privilegiális oklevele révén adásvétel címén rokonai beleegyezésével örök tulajdonába engedte azt át, amiért is beiktatását kérte a szóban forgó birtokrészbe a veszprémi kápt. tanúsága mellett. A király Fyle fia: János v. Cosmas fia: János királyi emberek valamelyikének társaságában kiküldendő tanú állítására szólítja fel a kápt.-t az iktatás elvégzéséhez. Az esetleges ellentmondókat a királyi jelenlét elé idézteti, egyben írásos jelentést kér az ügyben. D. in Vysegrad, in die Cyncrum, a. d. 1328. A.: a 143. számú oklevélben. Tá.: uo., mint. A. K.: Zala I. 216. (162. szám) (Az átíró oklevélből csak Tá.-t közölve; e parancslcvélnek febr. 27-i napi dátumot adva.) Megj.: A veszprémi kápt.-nak a zálogba adáskor kiadott oklevelét 1. Anjou-okit. XI. 380. szám), Sándor országbíró privilégiumát uo. 580. szám; vö. továbbá uo. 579. szám. Mivel ez az oklevél említi először Sándor országbírót néhaiként, így a neve alatt fennmaradt, pontosan nem azonosítható napi keltezésű 1328. évi oklevelek közelebbi datálásához ez az irat határozza meg a szilárd termimis ante quemet. 73. 1328. febr. 17. Miklós, a pannonhalmi (de Sacro Monté Pannonié) Szt. Márton-monostor apátja és ugyanazon hely konventje - 1328. febr. 17-én (a. d. 1328., in die Cinerum) kiadott privilegiális oklevelüknek a tanúsága szerint - Mo. királyának és báróinak az egyetértésével a Zselicben (in Selizio) fekvő Szt. Kereszt és Szt. László-király falvakat (villám S. Crucis ct villám S. Ladislai regis) a hozzájuk tartozó falvakkal együtt örök jogon elcserélik Dcrs fiaival: Péterrel és Miklóssal, valamint a [zselici] Szt. Jakab-egyház apátjával, Balázzsal és konventjével, akik a nevezett birtokok fejében a Győr m.-i Nagyés Kis-Cheten (Maior et Minor Cheten), a 2 Wyfalu, Fuhd, Cheneu [5: Thcneu], Scekteneu és Markata birtokokat, a Veszprém m.-i Scek, valamint a Zala m.-i Stcphand birtokokat [a 74. számú oklevélben: Chechen, Fuhd, Wyfalu, Minor Chechcn, Teneu, Scekteneu, Markata, Scek et Stcphand] adják oda tartozékaikkal és haszonvételeikkel: