Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

magában foglaló részét Tamás mr. már korábban megszerezte Ethened fiaitól, s amely Sándor c. országbíró oklevelének tanúságával nővérük, Ethened fia: Elyas özvegyének hitbére és jegyajándéka fejében bírói úton az ő tulajdonukba került, tekintettel a Tamás mr.-t mind vásárlása okán, mind pedig szomszédsági alapon megillető megváltási jogára, ill. beteljesítvén a birtokátadással kapcsolatban a király előtt tett s amiak levelében (1. 490. szám) rögzített vállalásukat, 55 M. ellenében örök jogú birtokként megváltásra bocsátják neki, egyben az összeg átvételét elismerik, s átadják Tamás mr.-nek a birtokjoguk alapját képező, Sándor országbírótól nyert privilegiális ítéletlevelet, valamint szavatosságot vállalnak háborítatlan birtoklásáért. Erről a kápt. a felek kérésére pecsétjével megerősített oklevelet ad ki Péter mr. prépost, Miklós olvasó-, Márton éneklőés János őrkanonok, Domokos Vyuar-i, Valterus Borswa-i, Lőrinc Kemey-i, Péter Zemlen-i, Péter Sombun-i, Dauid Zobouch-i, Benedek Vng-i, István Heues-i, János Borsod-i főesp.-ek jelenlétében, a. d. 1328. [I.] Károly lévén a király (H), Boleszló az esztergomi, László a kalocsai érsek, Csanád az egri püspök. E.: Dl. 84 783. (Semsey cs. lt. 1. 16.). Alul chirographált oklevél. Hátoldalán 16. sz.-i kéz írásával rövid latin nyelvű, s 17. sz.-i kéz írásával hosszabb magyar nyelvű tárgymegjelölések; piros-zöld sodraton természetes színű, kerek, kopott, de ép függőpecsét. K.: Megj.: Sándor c. ítéletlcvclét 1. Anjou-okit. XI. 93. szám. Az oklevél termimis post quem']c a már néhainak mondott Sándor országbíró, termimis ante quemje pedig a még hivatalban levő - 1328. okt. 20. e. elhunyt - Boleszló esztergomi érsek halálozási napjaiban keresendő. 495. 1328. Az egri kápt. előtt egyik részről Hunth (H\vnth) fiai: János és Sándor, e János fiai: Albert, László és Farkas, valamint e Sándor fiai: János, Péter és András, nemkülönben Pál fia: Pál, végezetül a nevezett Hunth fiának, Tamásnak a fiai: Péter és Botouch (Batolch), míg a másik részről Miklós fiai: Bok (dict.) János és Miklós, továbbá e Miklós fiai: László, Péter és Dénes, uterinus frater-üket, Jánost is képviselve, végezetül az említett Bok (dict.) Jánosnak a fia: István, valamennyien Hamva~Homva-i (Hanva -Hanwa) nemesek megjelenvén kinyilvánítják, hogy mindama, közöltük ez ideig húzódó perekben és vitás ügyekben, amelyek elsősorban is a Gömör m.-i Homva, Visnyo (Wysnyo-Wisnyo), Sztraza (Straza) és Borosznok (Borosnok) birtokok, ill. Rimya s Szásztelek (Zaztelek) birtokfelek tulajdonjoga körül forogtak, m.-beli fogott bírák közreműködésével olyan egyezségre jutottak, amely szerint Hunth fiai s az oldalukon állók a teljes Sztraza, Visnyo és Borosznok, valamint a fél Szásztelek birtokokat örökre szólóan átengedik ellenfeleik tulajdonába, amazok viszont a teljes Homva birtokot elismerik az övékének, továbbá átengedik nekik Runya birtok felét is - nevezetesen a maguk részbirtokának egészét, amely a szembenállók ugyancsak Runya nevű birtoka felől esik -, hasonlóképpen örök jogon s haszonvételekkel és tartozékokkal együtt. A felek