Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

Emi.: Nagymartom Pál országbíró, 1329. okt. 12. > Garai Miklós nádor, 1380. okt. 21. Dl. 2572. (NRA. 955. 22.) K.: F. VIII. 3. 382. (162. szám). 477. 1328. nov. 23. A zalai konvent 1328. nov. 23-án (in fe. B. Clementis pape, a. d. 1328.) kiadott privilegiális oklevele szerint előtte Kepalhyda-i Péter fia András leánya, Endre fiának: Miklósnak az özvegye, Margit nemes asszony, frater-ével, Fülöppel együtt mentesíti férje frater-eit, Ennand fiait: luan-t és Jánost a hitbérére, ill. Miklós leányának, Erzsébet úrnőnek a lánynegyedére vonatkozó követelése alól, miután 3 és fél M.-t kapott azoktól. Tá.: Bebek Imre országbíró. 1368. máj. 12. Dl. 5636. (NRA. 601. 50.) (E.-ről.) K.: 478. 1328. nov. 24. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) mindazon érdemekre tekintettel, amelyeket egykori híve, Synka királyi szolgálatban szerzett, kivált pedig mert a pártütők végül szeme láttára megölték, azt is figyelembe véve ugyanakkor, hogy e Synka fia: Péter ifjú kora ellenére rögtön apja nyomdokába lépett és hűen szolgálta őt, Péter számára végérvényes mentesítést ad az összes olyan törvényszegés, károkozás, emberölés, gyújtogatás, rombolás és zsákmányolás számonkérése alól, amelyeket királyi szolgálatban még apja okozott bárki sérelmére is. Királyi kegyvesztés terhe alatt tiltja a nádort, az országbírót, a megyés ispánokat (c. parochiales), hogy a szóban forgó esetek miatt Pétert és utódait valaha is törvényszékük elé vonják. Erről új és autentikus kettős pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. Kelt András mr., [székes-]fehérvári prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1328., VIII. Kai. Dec., uralkodásának 28. évében. Méltóságnévsor. A. E.: Dl. 70 153. (Szinyei Merse cs. lt. 20.) Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés; piros-zöld sodraton természetes színű, a szélén kicsit sérült kettős királyi függőpecsét. K.: 479. 1328. nov. 27. A [székes-]fehérvári kápt. előtt egyik részről Twdbegh fia: Ilbegh a maga, ill. fráterei, Domokos és Miklós, továbbá frater-ük, Péter fia: Miklós nevében, a másik részről pedig Kendcrtow-i Máté fia: Miklós kinyilvánítják, hogy békéltetők közreműködésével egyezségre jutottak, s kölcsönösen elejtették egymással szemben az eddigiekben fennforgó