Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

Az egri kápt. előtt szentimrei (de S. Emerico) Sebestyén fia: Loránd (Rolandus) mr. a maga és fiai: Imre, Tamás, György, Pál, és Jakab nevében a szomszédokat illető elővételi jog alapján tiltja Sccleus-i Tamás fiát: Jánost a Heueswyuar m.-i Igar birtokon fekvő földrészének eladásától, Miklós fiait: Bekeu-t és Jánost, valamint Loránd fiát: Gergelyt pedig a földrész megvételétől, ill. bármi módon történő megszerzésétől. D. in fe. Conv. B. Pauli ap„ a. d. 1328. E.: MTA. Könyvtára. Kézirattár A. 6. (Df. 244 313.) A jobbszéli sorvégek elhalványultak, olvashatatlanok a Fk.-en. K.: 32. 1328. jan. 25. Visegrád Sándor c., [I.] Károly király országbírája, Vasvár m.-i c., Saar[-vár]-i váraagy tudtul adja: amikor Miklós pozsonyi prépost, királyi kápolnaispán a maga és - ügyvédvalló levélben meghatalmazva - a pozsonyi kápt. nevében a király elé járult, hogy a Pozsony m.-bcn, Pozsony és Nagyszombat városok között fekvő, állítása szerint a pozsonyi egyház tulajdonát képező T\\Tnye~Turnye~Turnya vagy más néven Chukarfolua birtokot az ott levő Szt. Domokos-plébániatemplommal együtt elvétesse mindenféle illetéktelen bitorlótól és visszaállíttassa egyháza birtokába, a kérés nyomán a király [1326. nov. 8. e.] kiadott parancs levelében tanú állítására utasította a győri kápt.-t Chulchtu-i Salamon fia: György királyi ember mellé a hj., valamint az iktatás elvégzéséhez, ugyanakkor az esetleges ellentmondókat a királyi jelenlét elé idéztette, írásos jelentést kérve egyidejűleg a kápt.tól. Eme kápt.-i jelentés szerint az iktatásnak ellentmondó Neek~Nek-i Iwanka fia Miklós fiának: Andrásnak, ill. Chama fiának: Jánosnak 1326. nov. 8-án (oct. fe. 00. SS., a. d. 1326.) kellett számot adniuk az ellentmondás okáról. Az országbíró - mint kiadott memoriális oklevelei tanúsítják - az ügyet első ízben (racione prioritatis termini) [1326.] dec. 7-re (ad oct. B. Andree ap.) halasztotta, majd másodjára még abban az évben [1327.] márc. 25-re (ad oct. medii Quadr.), mivel akkor András és János olyan hivatkozással akadályozták meg a színe előtt megjelent Miklós prépostnak és a kápt. ügyvédjének, Márton mr. kanonoknak az előterjesztését, hogy a vitatott birtokot osztatlan nemzetségi tulajdonként tüntették fel, indokolttá téve ezzel a nemzetség megjelenését a bíróság előtt. Később a békéltetés jegyében újabb halasztások történtek, mégpedig [1327.] márc. 25-ről 1327. máj. 1-jére (ad oct. B. Georgii mart.) [1. Anjou-okit. XI.. 138. szám], majd pedig 1327. júl. 6-ra (ad oct. B. Petri et Pauli ap., a. d. 1327.) [1. Anjou-okit. XI. 195. szám]. Ez utóbbi napon viszont András és János kötelezettségvállalásával szemben senki nem jelent meg oldalukon nemzetségükből, ami miatt bírsággal marasztalta el őket. Az esetleges elhamarkodott ítélet elkerülése érdekében a történtek ellenére mégis úgy határozott, hogy az András és János nemzetségéhez tartozók háromszori kikiáltással idéztessenek meg királyi ember által és a nyitrai kápt. tanúsága mellett a királyi jelenlét elé, a királyi hadoszlás nyolcadát szabván a kereset megválaszolásának legvéső időpontjául [1.