Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

427. 1328. szept. 22. Visegrád [I.] Károly király (H) tudtára adva a [székes-]fehérvári kápt.-nak, hogy a veszprémvölgyi Boldogságos Szűz-monostor okleveleinek főpapjaival és báróival együttesen elvégzett átvizsgálásából olyan bizonyosságot szerzett, amely szerint az apátnő és az apácák Zarbheren-Zarbherin-Zarberen (A. 2.: Zarberin, Má.: Saárberén- Saar Bérén) birtokon Szt. István király adománya folytán 54 mansio-t, ugyanannyi szőlőt, továbbá a jobbágyok mansio-i mellé megfelelő szántóföldeket, erdőket s más fekvőségeket, továbbá okleveleik szerint mindenfelől elkerített gyümölcsöskertet (silvam coquine) birtokolnak, ám ezzel szemben színe előtt oklevelekkel a veszprémi kápt. is azt igazolta ügyvédjei útján, hogy Zarbheren-ben Szt. László király adománya folytán 3 ekealja földdel, 2 szőlővel, jó erdővel, egy Bhalatun-i (A. 2.: Balatum, Má.: Balaton) halászóhellyel, továbbá jelentős számú conditionarius-sal és szolganővel rendelkezik, ráadásul [II.] András király (H) oklevele szerint 2 conditionarius-i mansio ugyancsak az övék a szóban forgó faluban, ill. birtokon, minekutána is ebben az ellentmondásos helyzetben a jelentős tulaj donvesztésük miatt panaszt emelő apácákat kímélni akarván a pereskedéstől, úgy döntött főpapjaival és báróival együtt, hogy az egész Zarbherin birtok határait megjáratja, királyi ember gyanánt Peteucz (A. 2.: Petencz, Má.: Petentz) fia: Miklós mr.-t, valamint különleges káplánját, Pál [nagy-]váradi főesp.-t bízván meg az eljárással, amelyhez a nevezettek mellett kiküldendő tanú állítására utasítja a kápt.-t. A megbízottaknak pontosan számba kell venniük a szomszédok jelenlétében a birtok egészét, ill. meg kell határozniuk a királyi mérték alkalmazásával nagyságra és szám szerint külön-külön is az Összes haszonvételt, így azt is, hogy az egész Zarberen föld hány ekealjra elegendő, és azt is hogy holdban kifejezve mennyi belőle a szántó és mennyi a mező, hogy a birtok hány telket és szőlőt ölel fel, ill. hogy az apácák elkülönített gyümölcsösét kivéve hány holdat tesznek ki az erdők, cserjések, berkek, kaszálók, rétek, s mennyit a vizek és halászóhelyek, majd ennek elvégzése után be kell vezetniük az apácákat - a veszprémi kápt. jogainak épségben hagyása mellett - a birtok tulajdonába, hogy azt egészen addig békében birtokolhassák, amíg a vizsgálat kérdéseinek tisztázódásával - részint hogy a birtokban mennyi feleltethető meg az apácák 54 mansiojának, részint pedig hogy a veszprémi kápt. ama 3 ekealja földjének, 2 mansio-jának s egyéb jogosultságainak felszámítása után (tehát az okleveleik szerint első és legrégibb birtokos egyházak tulajdonán kívül) marad e még valami belőle az esetleges további jogigényt támasztók számára - eldönthetővé nem válik, hogy miképpen lehet Zarberen birtokot az egyes birtokosokat megillető jogok szerint megosztani, s a rájuk eső részekben a tulajdonosokat végleg megerősíteni. Az eljárás egész menetéről írásos jelentéstételre szólítja fel a kápt.-t. D. in Vissagrad, f. V. prox. p. oct. f. Nat. virg. glor., a. d. 1328. A.: 1. a 433. számú oklevélben. 2. Á. 1. > Székesfehérvári kápt., 1526. máj. 6. Dl. 2512. (Acta Jes. Jaurin. 3. 15.) Má.: Dl. 25 081. (Acta Jes. Jaurin. 7. 36.) (18. sz.-i). K.: AO. II. 373-375. (334. szám) (kivonatos).