Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)
szolgálatát, s mindaddig a magyar királlyal együtt fognak harcolni ellenük, amíg a megsértett rendelkezésekkel kapcsolatban elégtételt nem adnak a magyar király számára, illetőleg egyezségre nem jutnak vele. Ezen eskü alatt fogadott kezességvállalás megszegésének esetére a nevezettek elfogadják, hogy a pápának - amennyiben őt a magyar király részéről megkeresés éri ezzel kapcsolatban, és a jelen oklevelet előtte bemutatják - hatalmában áll közhírben becstelen hitszegőkké nyilváníttatni őket és kiközösítő büntetést kihirdettetni velük szemben. Emick tanúságaképpen az oklevelet függőpecsétjeikkel látják cl. Frigyes király, Albert és Ottó hercegek kiegészítésül hozzáfűzik, hogy ha a kölcsönös segítségadás kötelezettsége Mo. távolabb eső határaira avagy részeire vonatkozna, úgy a helyzet engedte mértékig csökkentett támogatást tudnak csak biztosítani. D. et actum in Prukka super fluviuin Saar, a. d. 1328., XI. Kai. Oct., uralkodásának 14. évében. Az oklevél szövege Nos Fredericus, Dei gratia Romanorum Rex Semper Augustus, Albertus et Ottó duces Austrie et Styrie fratres eiusdem, significamus quibus expedit presentium per tenorem imiversis, quod licet inter excellentissimum principem dominum Karolum regem Hungarie consanguineum nostrum carissimum ab un a parte, et inter nos ex altéra, eo quodfedus matrimonii sive sponsaliam inter Herricum filiim quondam ducis Ottonis de Bawaria et filiam nostram, scilicet Frederici regis predicti carissimam contractum extitit, propter quod ipso domino regi Hungarie suspicio inimicitiarwn non modica de nobis exorta fuerat, propter occupationis quoque quarundam terrarum, castrorum et aliorum iurium et finium dicti regni Hungarie per nos et nostrarum terrarum nobiles occupatorum, possessorum et habitorum, varié discordie, contentiones, guerre, iniurie, dampna et alia dampna [!] quamplurima pululaverint, et mutuo hinc inde in invicem processerint, tamen ut cum dicto domino rege Hungarie et suis heredibus nexu consanguineitatis, quo sumus astricti, requirente sincera dilectione nos et nostri heredes ac successores perpetuo et indissolubiliter, perfruamur, pacem et concordiain facere cupientes et etiam facientes, discordiis, iniuriis, dampnis et omnibus malis alternatim, ut premittitur, inter nos qualitercunque hactenus habitis, exortis et illatis, mutuo ad invicem relaxatis, sopitis, sedatis et extinctis, cum eodem domino rege Hungarie et suis heredibus nos nostro et heredum nostrorum, ac omnium ad nos et ad heredes nostrospredictospertinentium nomine adperpetue pacis concordiam et sincere devenimus amicitie unionem. Assumpmentes nomine quo supra, quod nos et quilibet nostrum, sive in presenti statu honoris, in quo sumus, sive quantocunque altiori et preeminentiori aut minori - quod obsit - existamus, dicto regi Hungarie et suis heredibus et successoribus, regnoque suo ac terris suo dominio subiectis nullum dampnum, nullumque nocumentum, offensam vei iniuriam inferemus, nec etiam per nostrates, et alios quoscunque inferri patiemur, quin ymo eidem regi Hungarie, suis heredibus et successoribus, regnoque suo predicto contra omnes homines cuiuscunque status, dignitatis et honoris existant, etiam si quis eorum imperiali prefulgeat dignitate, nullo penitus excepto, dictum regem Hungarie, heredes et successores suos, regnumque
