Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

fiának Mihálynak a fia: Jakab apja helyett is megjelenvén előbbi kijelenti, hogy a Heweswyuar m.-i Tyzazalouk és Egerzalouk birtokoknak eddig az ő rendelkezésében tartott birtokfeleiben örökségi jogú részesedés alapján az övével megegyező nagyságú darab illeti Simon bán fiait, akik azonban Loránd nyilatkozatának hallatán valamennyien továbbra is meghagyják a nekik járó hányadot Loránd kezében mindaddig, amíg csak jónak látják ezt. Tá.: Gilétfi Miklós nádor, 1344. júl. 19. Dl. 3655. (NRA. 1536. 88.) K.: AO. II. 371-372. (332. szám). R.: Ortvay, Pozsony III. 3-4.; Jász-Nagykun-Szolnok 249. 406. 1328. szept 8Ausztriában, a Lajta folyó mellett Pál c. országbíró tudtul adja protonotarius-ának, Pál mr.-nek: miután a Miklós zalai c. és a m. 4 szb.-jának jún. 30-án (1. 344. szám) kelt levelében foglaltak szerint Reznuk-i Olivér fia Gergely fiának: Mihálynak és Harkal-i Demeter fia János fiának: Istvánnak perüket aug. 27-én (in die oct. B. regis Stephani) a király előtt vívandó párbajban kellett eldönteniük, a mondott napon Mihály lovagi fegyverzetben és más harci fegyverekben megjelent előtte a bajvíváshoz, István helyett azonban törvényes ügyvédvalló levéllel Herbordus fia: István járult színe elé, bemutatván neki [I.] Károly királyjúl. 22-én kiadott perhalasztó levelét (1. 383. szám), amely szerint a párbajt a királyi hadoszlást követő 15. napon kell megvívniuk a király előtt. Az országbíró, annak érdekében, hogy megvitassa a bárókkal és a nemesekkel a királyi perhalasztó levél megalapozottságát, aug. 30-ra (ad f. III. prox. p. fe. B. Bartholomei ap.) halasztotta az ügyet. Akkor a vele összeültek nevezetesen is Lyptou-i Donch mr., Scery-i Pousa mr., Laciik fia: István mr. királyi lovászmr., Magyar (dict.) Pál mr., Deseu Beregh-i c., Futagh-i Dénes bihari c., Ludbregh-i Péter fia: Miklós mr. - azon megfontolásból, hogy István nem jelent meg a párviadalhoz, továbbá, hogy a királyi levél nem az országbírónak, hanem a zalai c.-nek és szb.-áknak szól, végezetül hogy a mo.-i jogszokáson alapuló törvény nem ismeri párbaj esetében a halasztást, Istvánt mint lesből erőszakoskodót (potencialeni insidiatorem) főés jószágvesztésscl sújtják. Ez alapján megparancsolja protonotarius-ának, hogy minderről adja ki ítéletlevelét nagyobbik pecsétjével megerősítve Gergely fiának: Mihálynak. D. in Austria, prope fluvium Saar, 10. die termini prenotatis, a. d. 1328. E.: Dl. 2505, (NRA. 300. 23.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; természetes színű, doborpajzs alakú zárópecsét nyoma és bevágásai; visszazáró pecsét bevágása. K.: Zala I. 224-226. (165. szám). R.: Wertner M., HK. 14. (1913) 53. (1. szám); Doc. Trans. II. 263. (514. szám) (román nyelvű; Zala nyomán); Bgl. IV. 38. (90. szám). Ford.: Bolla-Rottler 189-191. (magyarnyelvű).