Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

397. (1328.) aug. 9. Avignon [XXII.] János pápa tudtára adja az esztergomi érseknek, suffraganeus-ainak, továbbá az esztergomi egyházm.-ben működő inkvizítoroknak, hogy szembeszállva azzal a régóta makacsul hangoztatott állítással, amely szerint Jézus Krisztus és az ő apostolai mindama dolgok fölött, amelyek birtokosainak tűnteti fel őket a Szentírás, ténylegesen nem gyakoroltak valódi tulajdonjogot, nem rendelkeztek a dolgokkal való élés és az azokra vonatkozó teljeskörű használat jogával, de híjával voltak az eladás, az elajándékozás és az elcserélés jogának is, amely állításban egy olyan, gyalázat számba menő következtetés foglaltatik benne, hogy Krisztus és az apostolok esetében a használat jogtalanságáról és e tekintetben jogellenes cselekvésről van szó, márpedig ez ellenkezik mind a Szentírással, mind az apostoli tanítással, amiért is a szóban forgó tételt a bíborosok, valamint számos érsek, püspök és főpap, ill. sok teológus és mindkét jogban jártas jogi doktor körében megfontolás tárgyává téve, téveszmének és eretnekségnek nyilvánította azt. Ennek kövelkeztében az ilyesféle tévtanok hirdetőit - lépjenek is fel azok egyénileg vagy csoportosan, adják is közre nézetüket szóban vagy írásban, és védelmezzék csak a fentebbi állítást, avagy bizonygassák is azt - mindenkinek mint eretnekeket kell elkerülni. Minthogy egyházi személyek is megtalálhatók ezen eretnekség hirdetői között, szigort alkalmazva kell elérni őszinte megbánásukat. A „ Quia quorundam " kezdetű rendelkezésben foglaltaknak megfelelően eretneknek nyilvánít mindenkit, aki az említett rendeletének kiadása után, arról tudomást szerezve továbbra is védelmezni, bizonygatni és tanítani merészeli a kárhoztatott nézetet. Egyidejűleg megfosztja az elmarasztalásban érintetteket összes olyan, az apostoli széktől elnyert kiváltságtól, engedélytől, szabadalomtól, -és mentességtől, amelyeket akár rendjüknek köszönhetően, akár személyük okán, akár működési helyükből adódóan élveznek, s egyéb büntetéseiken kívül örökre meg kell maradniuk a működési helyeik fölött érvényesülő törvényes joghatóság alatt. Mindennek nyomán megparancsolja a címzetteknek, hogy vasár- és ünnepnapokon városaik és egyházmegyéik templomaiban tegyék közhírré az ilyen eretnekeket és szakadárokat, ill. kiváltságaikat vesztetteket; továbbá, hogy a környezetükben előforduló efféle vétkeseket eretnekekként kezeljék, s a szokásos eszközökkel élve mentesítsék területüket a szóban forgó eretnekség ártalmától, figyelmen kívül hagyva mindama apostoli kiváltságokat, engedelmeket és leveleket, amelyek gátolhatnák a vétkesekkel szembeni eredményes fellépést, avagy segítséget jelenthetnének az elmarasztaltak számára. Figyelmeztet ugyanakkor arra, hogy a jelzett eretnekségtől magukat távol tartó, abban vétlen rendektől és szerzeteseiktől semmiféle kiváltság sem vonható meg ilyesfajta fellépés ürügyén. D. Auinione, V. Id. Aug., pápaságának 12. évében. A. E.: Esztergomi kápt. m. lt. 44. 1. 13. (Df. 237 286.) Hátoldalán egy középkori és két újkori kéz írásával tárgymegjelölések; időrendi mutatócédulája szerint ép ólom függőpecséttel. A plicatura belső részén regisztációs megjegyzés. K.: Str. III. 138-140. (203. szám). R.: Bónis, Szentszéki Reg. 812. szám.