Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

privilégiumát mutatta be nekik, amely szerint Béla király az ő szolgálatára Lo.-ból Mo.-ra érkezeit lengyel Chytkurey-nak és frater-einek, Hermannus-nak és Bagamerius-nak adományozta Sowpatak birtokot egy sókútbeli részesedéssel eg>iitt, amely a néhai Vylma magtalanul elhunyt királyi hadakozó nemesé (regalis exercitualis) volt, hogy azokból saját használatukra szükségletüknek megfelelő nagyságú részt vehessenek igénybe, míg az ottani földek maradékára a Sarus-i hospes-ek szabadsága szerint élő hospes-eket kell toborozni, akik a királyi hadban lesznek kötelesek szolgálatot teljesíteni. Ezt követően az említett lengyelek megtelepedtek ott a mondott birtokon, s miközben Béla király is meghalt, telt az idő, és ahogyan azt a hamisság gyanújával illetett privilégium elmondja, immár László király idejében a fentebb mondott György mr. Chytkurey fiaival: Lászlóval, Benedekkel és Pállal egyezségre lépett azok után, hogy Chytkurey fiai László király előtt törvényesen perbe fogták őt, majd pedig e György mr. felmérve a pereskedéssel együtt járó túl nagy megterhelést, a megbékélés érdekében inkább meghagyta Sowpatak birtokot ama sóaknarésszel együtt Chytkurey fiainak birtokában. Egyidejűleg a párbajvesztesség következményeinek terhe alatt vállalta, hogy 3 éven belül lerombolja, ill. alapjaiban megsemmisíti a nevezett birtokon emelt várat is, fiának, Jánosnak, ill. a többi tőle eredő ivadéknak az egyetértésével. Az itt részletezettek ellenében Péter mr. [IV.] László király privilegiális oklevelét mutatta be a bíróság előtt, amelyben a király a Sarus m.-i Sowar, Sowpatak és Delne birtokokat sóbányával, ill. sókúttal, továbbá más haszonvételekkel együtt az iratban taglalt sok hű szolgálata jutalmául örök jogon [György mr.-nek] adományozta. Megfontolva pedig, hogy Béla király az említett lengyeleket nem örök adomány formájában javadalmazta - ahogyan a hívek hű szolgálataik érdeméből a királytól apáról fiúra szálló birtokokat szoktak elnyerni -, sőt, ők is mint más idegen származású hospes-ek, teljesítendő szolgálatok fejében lettek letelepítve, majd ilyesformán ott megmaradva, miután György mr. szolgálatai viszonzásaképpen az említett birtokadományok jutalmában részesült, Chytkurey fiai az érdekeik szerint oly csalárdul előállított okirattal megpróbálták György mr. jogainak érvényesülését meghiúsítani, amikor a birtokot az újólagos egyezségkötés (refcderacio) címén - ami teljesen megalapozatlan - a nem végleges érvénnyel elnyert adomány hamis látszatát keltve, hospes szokás szerint szolgálattal terhelt birtokként igyekeztek fenntartani, ezenkívül tekintetbe véve, hogy az egri kápt. pecsétjével ellátott említett privilégium nem tartalmaz keltezést, és hogy az iratot a kápt. sem fennakadás nélkül továbbította a hitelesség kérdését illető vizsgálatra a királyhoz, továbbá hogy a vállaltakkal szemben elmaradt Béla király oklevelének eredeti alakjában történő bemutatása, de azt is figyelembe véve, hogy Tamás ügyvédje arra a kérdésre, miszerint a szóban forgó megegyezés, ill. adományozás óta Chytkurey fiai vagy örökösei részesültek-c valamennyire is ama birtokok uralmában, tagadólag válaszolt, mi több, semmilyen tiltakozó levelet sem tudott ama földek visszatartásával avagy a nevezett vár le nem rombolásával kapcsolatban felmutatni, és arra sem vállalkozott, hogy valamilyen, a [IV.] László király előtt folytatott perben keletkezett levelet felmutasson, továbbá számításba véve annak tényét, hogy György mr. több mint 40 éven át békében uralta az eladományozott birtokokot, mindezek alapján az országbíró világi és egyházi bírótársainak tanácsával hamisítványnak minősítve az egri kápt. pecsétjével ellátott egyezménylevclet - Tamást pedig hamis oklevél forgalomba hozójaként levelesítve (proseribentes) -, meghagyja a szóban forgó birtokot Péter mr.