Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

E.: Dl. 91 234. (Festetics cs. lt. Vas 13. 14.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; természetes színű, kerek zárópecsét töredéke. K.: R.: Bgl. IV. 31. (74. szám); Almási, Vasvár 35. (69. szám). Megj.: Az átírt oklevél [ ]-ben megadott tárgyát az átírókeret nem jelzi közvetlenül; az átírt oklevelet 1. Anjou-okit. VII. 315. szám. 275. 1328. máj. 19. Buda Pál c. országbíró tndatja a szekszárdi konventtel, hogy királyi perhalasztás (1. 244. szám) után máj. 8-án (in quind. B. Georgii mart.) előtte a szekszárdi konvent ügyvédvalló levelével Voszar-i Kompoldus fiát: Miklóst képviselő Péter fia: Jakab olyan panaszt adott elő Bechey-i Imre és Egyed mr.-ekkel, továbbá ezen Imre fiaival: Theutheus-sel és Vesseus-sel szemben, amely szerint utóbbiak 10 évvel korábban, ápr. 18-án (III. f. prox. an. fe. B. Georgii mart. cuius iam X pertransisset revolutio annualis) erőszakkal elfoglalták Kompoldus fia: Miklós Laak birtokát, s jövedelmeit elragadva azóta is birtokukban tartják. A Bechey-iek képviseletét az országbíró ügyvédvalló levelével ellátó Lukas mr. erre úgy válaszolt, hogy nem Laak-nak, hanem Wyfolu-nak hívják a szóban forgó birtokot, s az a Bechey-iek Feulduar birtokához tartozik, ám éppen Miklós az, aki a Bechey-iek törvényes tiltakozása ellenére eladta a birtokot Logrelhus fia: János mr. Barana-i c.-nek, ami miatt per van közöttük folyamatban, mint azt a budai kápt., a lbudafel-]hévizi (1. 24. szám) és a [pécs-]váradi konventek okleveleinek bemutatásával bizonyította is. Az országbírónak Miklós ügyvédjéhez intézett kérdésére, hogy ti. a per tárgyává lett birtok jelenleg Miklósnál, avagy a Bechey-ieknél van-e, Jakab ügyvéd azt felelte, hogy mert a birtokot Miklós a magáénak tndta, azért vette el per közepette (litis intermedio) a Bechey-iektől, s azért iktatta azt [Logrejthus f[iának:] Jánosnak, így most már csak az elragadott javak után kér elégtételt Imre mr.-től és hozzátartozóitól. Mivel Jakab az országbíró háromszor feltett kérdésére is elismerte, hogy Miklós per közepette kivetette a Bechey-ieket a szóban forgó birtok uralmából, s mégis úgy adta elő az ügyet, mintha Imre mr. és hozzátartozói leimének az erőszakos foglalók, ezért az országbíró az ítélőszéket alkotó bárókkal és nemesekkel együtt úgy dönt, hogy Miklós máj. 29-én (in oct. Penth.) köteles királyi ember közreműködésével és a szekszárdi konvent tanúsága mellett visszaadni az elvett birtokot a Bechey-iek kezére, továbbá az erőszakos elvételért jún. 5-én (8. die ipsarum oct.) a hatalmaskodás bírságját, 50 M.-t megfizetni részint az országbírónak, részint pedig perbeli ellenfeleinek. Mindamellett az országbíró meghagyja a lehetőségét, hogy Miklós a bírság megfizetése után ismét felvegye a pert a szóban forgó birtok és egyéb keresetei dolgában a Bechey-iekkel szemben. A birtokvisszaadás ezzel együtt sem történhet meg királyi ember és a konvent tanújának közreműködése nélkül. Mindezek alapján az országbíró tanút kér a szekszárdi konventtől Rophoyn fia: István vagy Zapud-i Miklós királyi emberek valamelyike mellé, hogy az ítéletben foglalt birtokvisszaadást foganatosítsák, egyben írásos jelentést kér a konventtől, amely levelet jún. 5-én (ad 8. diem ipsarum oct.) kötelesek a felek bemutatni előtte. D. Bude, 12. die termini prenotati, a. d. 1328.