Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

Pál mr. váci főesp., a váci püspök általános vicarius-a tudtul adja: Fornos-i Petre fiának: Imrének (Emiricus) azt a Fomos-i részbirtokát, amelyet Selp-i Mihály fiai: Vgrinus és Demeter a szóban forgó Imre özvegyének, Isalth-nak a hitbére címén Fornos-i Arnolth fiain, kivált is Chamaz-on követelve színe előtt megszereztek, Chamaz — nem véve igénybe testvérei segítségét — 10 M. pénzösszeggel visszaváltotta tőlük, s birtoklását Vgrinus és Demeter perkezdet előtt fizetendő 10 M. terhe alatt szavatolják. D. in crastino Purif. B. virg., a. d. 1327. Az oklevél visszahozatalakor a kápt. privilégium kiadását ígéri. E.: MTA. Kvt. Kézirattár 81. (Df. 243 727.) K: F. IX. 7. 736. (69. szám). 65. 1327. febr. 4. Visegrád Miklós győri, Csanád egri, és László (Lad.) pécsi püspökök tudtul adják: a Boleszló (B.) esztergomi érsek, Esztergom m.-i örökös c. által [1326.] nov. 8-án (in oct. 00. SS.) tartott tartományi zsinaton Herricus veszprémi püspök, Veszprém m. c.-e, a királyné kancellárja elpanaszolta, hogy az egyházmegyéjéhez tartozó Vyssegrad-i, Vrs-i, Cheyk-i, Sasag-i, Segusd-i, Luueld-i egyházakat, valamint sok, a Csepel-szigeten (in Magna Insula) fekvő egyházát Boleszló esztergomi érsek jogtalanul hatalma alá vonta, kérte hát az érseket, hogy korábbi ígéretei szerint, ill. a zsinaton megjelentek belátása alapján bocsássa vissza számára a szóban forgó egyházakat. Az érsek javaslatára a két fél jogainak, ill. okleveleinek megvizsgálásához, a veszprémi püspök részéről Csanád egri püspök és János honti főesp., míg az érsek részéről Miklós győri püspök és Miklós mr. pozsonyi prépost jelöltettek ki, akiknek többségi szavazattal kellett döntést hozniuk az ügyben. A felek a Szt. Adalbert-szentélyben megjelenve eleget tettek a bizonyításnak, ám a véghatározat meghozatalát az érsek azzal hárította el, hogy azt áttette Vyssegrad-ra a zsinat nyolcadára Mo. (H) főpapjai elé. Akkor viszont napról napra ismét csak halogatta az ítélethozatalt, míg végül [1327.] jan. 20-ra (ad quind. Epiph. d.) halasztotta azt. A veszprémi püspök ezen időpontban is megjelent, ám az érsek azóta is napról napra haladékokat kérve állandóan kitér az ügy rendezése elől. Erről a nevezett főpapok pecsétjeikkel megerősített oklevelet adnak ki. D. in Vyssegrad, 3. die Purif. B. virg., a. d. 1327. E.: Veszprémi pk. lt. 85. Mise. 16. (Df. 200 140.) Str. szerint az oklevélen hátlapra nyomott pecsétek voltak. K: Str. III. 715—716. (972. szám). R.: Pestm. 39—40. (211. szám) (Str. nyomán); Veszp. Reg. 76. (174. szám); Bakács, Pest megye 139. (429. szám) (mindkettő E.-ről).