Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

Tá-: Nagymartom Pál országbíró, 1340. febr. 4. Dl. 95 610. (Rudnay cs. lt.) (E.-ről). K.: — 597. (1327.) [I.] Károly király 1327. évi (in a. d. 1327.), kettős függőpecsétjével megerősített oklevelében átírja és megerősíti a néhai úr által kiadott oklevelet, [bizonyos, Szepesváraljához közeli szántóföldeknek a szepesi prépostsághoz tartozásáról], Emi.: I. Mátyás király. SA. Levoőa (Lőcse). Szepesi prépostság lt. 472/c. 2. 12. 218. (Df. 264 603.) (18. sz.-i Má.-ban; csonka). A [ ] közötti kiegészítés az említő oklevélből származik. K: — Megj.: A Szepesváralja határaira vonatkozó említő oklevél attól a szakasztól kezdve csonka, ahol I. Mátyás király előtt a szepesi prépost ügyvédje I. Károly király e megerősítő levelével kívánja igazolni bizonyos szántóföldeknek a prépostsághoz tartozását "Várallya" közösségével szemben. Mivel a Mátyás király előtt folytatott per olyan szántók körül forgott, amelyek a Szepesváralját Lőcsével, ill. több faluval összekötő utak között feküdtek, felvethető, hogy I. Károly eme privilégiuma esetleg IV. László király 1274. júl. 23-i oklevelének megerősítését tartalmazta, amely Loránd szepesi c. 1274. jún. 15-i privilégiumát erősítette meg a szepesi prépost, ill. a váraljai szászok megegyezéséről ama szántóföldekkel kapcsolatban, amelyek a Lőcséről, ill. Mindszentről Válajába vezető utak között helyezkedtek el (vö. Reg. Arp. 2518. szám). 598. (1327.) I. Károly király oklevelében felhatalmazza a Saruuar, Ketkeuzegh és Wyuar várak, továbbá az azokhoz tartozó várkerületek és falvak elfoglalásával megbízott Sándor c. országbírót, hogy a néhai János nádor fia: János, ill. az említett várak kötelékében élők közül a király hűségére visszatérők számára nevében bármilyen ígéreteket tehet, szabadon intézkedhet birtokadományok, birtokok visszaadása s tulajdonjogának véglegesítése terén, ő érvényben fogja hagyni és megerősíti majd eljárását. Emi.: I. Károly király, 1328. [jan. 28. e.] Dl. 99 915. (Batthyány cs. lt. Acta ant. Alber 2. 1. 2.) K: Bgl. IV. 3. (3. szám) (Eml.-ben). Megj.: Vö. a 628. számú oklevéllel.