Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

Kurth birtokának hj-át. A történtekről jelentést kér, míg az esetleges ellentmondókat színe elé idézteti. D. Posonii, sabb. prox. an. fe. B. Michaelis arch., a. d. 1327. Á.: a 490. számú oklevélben. K: — 464. 1327. szept. 29 A szekszárdi konvent előtt egyik részről János fia: Treutul (dict.) Miklós mr. pozsonyi c., a másikról Dénes fia: János és fiai: Mihály, ill. Deseu megjelenvén, elmondják, hogy amikor Miklós mr. ki akarta tűzetni Tolna m.-ben a Zselicségben (in Selizio) fekvő 2 birtok között — nevezetesen is az ő Hille birtoka, valamint János és fiainak Pauli birtoka között — a határt, utóbbinak a tulajdonosai egy sajátjuknak tartott földrész miatt ellentmondottak neki. Ezt követően a felek által m.-beli nemesekből választott fogott bírák, Iwan bán fia: János c., valamint Mortunus fiai: Dénes és Onor úgy döntöttek, hogy Miklós mr.-nek eskütétellel kell, ill. lehet a szóban forgó föld birtokába jutnia, utóbb azonban János és fiai — egyezőleg rokonaik, valamint Pauli-beli szomszédaik és több környékbeli nemes vélekedésével — belátták, hogy e földrész mégiscsak Hille faluhoz tartozik, ezért olyan javaslattal álltak elő, miszerint Miklós mr. inkább fizessen pénzt nekik a kiszabott eskü helyett. így azután tőle János és fiai a konvent előtt 6 M.-t átvéve, mentesítik őt az eskü alól, a vitatott földrészt pedig elismerik örök tulajdonának. A részbirtokot János és fiainak földjétől elválasztó határ: Ke felől, a Kazar pataknak az Apatipatak folyóba torkollásánál vadkörtefa alatt földjelek, Ny felé erdőn át hegyre, fűzfa, erdőben régi út, tölgyfa, az erdőben az úton tovább egy É-ra tartó út kereszteződéséig, tovább az úton Ny felé az erdőben gudurfeu helyig, fűzfák, úton a falu irányában a Hille-ből folyó patakhoz, partján 2 földjelben vadkörtefa, ill. hársfa, a patakban É felé ki az erdőből, rét, a patak Ny-i oldalán ihorfa, át a réten É-nak a Bykol és a Pauli falvak közötti berekig, 2 egurfa fa, a berekben É-nak tartva fűzfa, Apatypatak patak. A felek vállalják, hogy az egyezség megszegőjét mint patvarkodót marasztalják el. D. in fe. B. Michaelis arch., a. d. 1327. A konvent az oklevél visszahozatalának esetére privilégium kiadását ígéri. E.: Dl. 2457. (NRA. 431. 50.) Hátlapra nyomott pecsét darabkáival. K.: AO. II. 325—327. (288. szám; kivonatos.) R.: F. VIII. 3. 258. (93—94. számok között) (Kaprinai nyomán; mindössze Treutel (dict.) Miklós nevét kiemelve az ügyletből). 465. 1327. okt. 3. A Scepus-i Szt. Márton egyház kápt.-ja az Vywar m.-i Keerch falubeli Conradus fia: András kérésére és oklevél-bemutatása alapján fuggőpecsétjével megerősített privilégiumában átírja az egri kápt.-nak azt az 1316. szept. 30-i oklevelét, [amely révén ő és hitvese, Erzsébet