Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

458. 1327. szept. 22. fNagy-JSzeben Miklós szebeni dékán, Kistorony falu (de villa Epponis) plébánosa tudtul adja: Gotferdus Schellenberch- Schallemberch-i plébános megtámadva János Helta-i plébánost ama tizedek miatt, amelyek a Helta-i nép kitűzött határain kívülről származnak, a vita eldöntéséhez olyan választást ajánlott a Helta-i plébánosnak, hogy vagy az jelölöljön ki 40 embert az ő [ti. Gotferdus plébános] népéből, akiknek esküjével ő bizonyíthatja jogosultságát a tizedekre, vagy fordítva, ő választ ki 20 embert a Helta-i plébános népéből, s annak kell ezek esküjével jogosultságát bizonyítania. Miután János plébános az utóbbi mellett döntött és a kitűzött napon megjelent [Nagy-]Szebenben a Schellenberch-i plébános által Helta-ban kiválasztott 20 emberrel, ill. számos más Helta-i kíséretében, Gotferdus plébános látván az oltárnál esküt tevők megingathatatlanságát, nem fogadta el esküjüket. Erre Miklós dékán és bírótársai — Henrik szebeni plébános, Chűmadrus vízaknai (de Salisfodio), Lajos veresmarti (de Ruffomonte), Péter Calheim-i és János Castenholz-i [plébánosok ?] —, valamint más fogott bírák a vitás tizedeket a Helta-i plébánosnak ítélik, míg a Schellenberch-i plébánosnak örök hallgatást parancsolnak. Erről a szebeni dékán a maga, valamint a szebeni kápt. pecsétjeivel megerősített oklevelet ad ki. D. in Cibinio, a. d. 1327., in fe. S. Mauricii sociorumque eius. Á.: ZW. I. szerint: Báthori Kristóf erdélyi vajda, 1578. márc. 4. (Evangel. Kirchenarchiv, Heltau). K.: Schuller, Archív I. 283—285.; ZW. I. 414. (458. szám) (mindkettő Á.-ról). Ford.: Doc. Trans. II. 235—236. (472. szám) (ZW. nyomán; román nyelvű). 459. (1327. szept. 22—okt. 6. között) A váradi kápt. tanúsítja: színe előtt István fiai: Domokos és János [1327.] szept. 22-én letették a Sándor országbíró által megítélt (1. 404. szám) esküt arra vonatkozólag, hogy a Rozwad és Zygan birtokok közötti valódi határ nem a Fyzer-i Mihály vélte határjeleknek, hanem az általuk megjelölteknek (1. 388. szám) felel meg. Emi.: a 497. számú oklevélben. K.: — 460.1327. szept. 23. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja előtt egyik részről Fekete (Niger) István fia: András 15 M. dénárért örök jogon eladja, az Vng m.-i Kis-tarnoucz-i (de Parva Tarnoucz) Bod fia: Lászlónak Kis-Tamoucz-on fekvő teljes részbirtokát. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. f. IV. prox. p. fe. B. Mathei ap. et ew., a. d. 1327.