Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

A veszprémi kápt. előtt egyik részről Paah-i János fia: Loránd (Rolandus) c., a másikról Temeskuz-i Gurke fia: Pál e., Magar (dict.) Pál mr. •Gymes-i várnagy officialis-a ura nevében megjelenvén, Loránd c. elmondja, hogy részbirtokát Paah birtokon — ahol Szt. András apostol tiszteletére emelt templom áll — a megkapott 10 M. ellenében okt. 6-ig (usque oct. B. Mychaelis arch.) zálogba adja Pál mr.-nek, amely ügylethez atyai nemzetségének rokonsága hozzájárulását adta. A zálogba adás feltételei szerint, ha Loránd c. a jelzett napon nem váltaná ki a király előtt a birtokrészt, akkor azt nov. 8-án (in oct. 00. SS.) már csak kétszeres összegen teheti meg, ha pedig ezt is elmulasztaná, akkor köteles lesz átengedni a földrészt Pál mr. tulajdonába. D. in fe. Elye prophete, a. d. 1327. Á.: Veszprémi kápt., 1328. márc. 20. Dl. 2477. (Mon. V. Buda 29. 13.) (E.-ről). TÍL: Veszprémi kápt. 1328. márc. 20. Uo., mint Á. EML: az 579. számú oklevélben. IC: Zala I. 215—216. (162. szám) (Á.-ból csak a Tá.-ot adó szakaszt közölve.) 381.1327. júl 21. A budai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy eleget téve júl. 17-i parancsának (1. 374. szám) tanúul adta Jakab királyi ember mellé Jánost, a Szt. Szűz-kápolna presbiter kanonokját az elrendelt vizsgálathoz, amelynek eredménye szerint Elephanth-i (dict.) Desev mr. júl. 12-én (die domin. prox. an. fe. B. Margarete virg.) valóban ráküldte famulus-ait Pál fia: Miklós Wezeken falujára, hogy Miklóst megölesse, házát egy napon át ostromoltatta, 4 jobbágyát megverette, aminek következtében Miklós jobbágyai mind megfutottak, majd ugyanezen serviens-ek csakugyan megtámadták Pál fia: István Barakcha faluját is, ahol több nőt és férfit nyíllövésekkel és más fegyverekkel megsebesítve félholtan hagytak hátra. D. f. III. an. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1327. E.: Dl. 40 507. (Múz. Ta. Hatos cs.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; zárópecsét helyével. IC: — 382. 1327. júl 27. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja előtt egyik részről Gyula fia Mihály fia: János, a másikról Miklós, Touth (dict.) Péter és Merse fia Benedek fiai: Domokos és Merse lezártnak nyilvánítják egymás közötti összes perüket és viszályukat, így az amiatti ellenségeskedést is, hogy János fogságra vettette Touth Pétert [!] rokonával, a jó emlékű Fülöp nádorral. A felek által kötött megegyezés szerint János szavatosság vállalása mellett teljes egészében visszaadja