Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

földrész elfoglalásától, birtokban tartásától, használatba vételétől és használtatásától. Erről a kápt. oklevelet ad ki. D. sabb. prox. an. fe. S. Margarete virg. et mart., a. d. 1327. E.: SÚA. Szepesi kápt. o. lt. 12. B. 4. 3. (Df. 263 458.) Időrendi mutatócédulája hátlapra nyomott pecsétet feltételez. K.: — 368. 1327. júl 11. Pozsony Péter mr. pozsonyi alispán és a m. 4 szb.-ja emlékezetül adják, hogy Sándor c. levele (1. 313. szám) szerint Nagy (Magnus) Miklósnak, ill. Felicianus mr. serviens-ének, Petheu-Pethew-nek júl. 2-án (V. f. p. oct. Joh. Bapt.) meg kellett jelenniük színük előtt, nekik pedig vizsgálatot kellett tartaniuk Miklós frater-ének, a megölt Kázmérnak a jogállása felől. Miután a nevezettek eleget tettek megjelenési kötelezettségüknek, a m. hatósága Miklós mr. mellé adta embereit, Hegen fia: Benedek szb.-t és Fodur (dict.) Jánost, hogy a pozsonyi kápt. tanúságával kiderítsék Kázmér jogállását, egyben pedig a vizsgálatról számot adó kápt.-i oklevél bemutatására júl. 10-ét (VI. f. prox. p. quind. B. Joh. Bapt.) tűzte ki. Az e napon Miklós által bemutatott jelentés (1. 353. szám) szerint Kázmér régtől fogva (abolinus) [!] az esztergomi egyház nemesei közé tartozott. Az alispán és bírótársai ezek után úgy határoznak, hogy Pethew-nek júl. 24-én (in quind. predicti termini) 13 nemessel együtt kell a pozsonyi kápt. előtt esküt tennie arra vonatkozólag, hogy Nagy Miklós házára törvén nem ő ölte meg Kázmért, ezenfelül pedig aug. 7-én (in quind. dicti termini) 6,5 M.-t, aug. 21-én (in quind. termini iam dicti) pedig újabb 6,5 M.-t tartozik Kázmér vérdíjaként Miklósnak megfizetni. Az első fizetés elmulasztásával bírságot, a másodikéval kétszeres büntetést, mindkettőjével pedig párbaj vesztesként való elmarasztalást von Petheu magára. D. Posonii, sabb. prox. an. fe. B. Margarete virg., a. d. 1327. E.: Dl. 2443. (NRA. 1671. 27.) Zárópecsét helyével. K.: AO. II. 311—312. (276. szám). 369.1327. (júl 11. u.) Drugeth Vilmos (Vylermus) mr. — 1327-ben (a. d. 1327.) kiadott oklevelének tanúsága szerint — oltalmába veszi [Vajlterus fiát: Salamont, illetőleg annak Sayow menti Kysfalud birtokát, miután frater-ének, a néhai Fülöp nádornak az okleveléből megbizonyosodott arról, hogy a szóban forgó birtok valóban Salamon tulajdonát képezi, egyidejűleg parancsba adva az oltalmazás kötelezettségét, megtiltja a szolgálatában állóknak — kivált is Kis (Parwus) Jakab Gewr-i várnagynak — Salamon és birtoka zaklatását.