Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

jelent meg velük szemben —, miután a tőlük kapott 10 és fél M. pénzzel megfelelő elégtételhezjutottak. D. in oct. Nat. Joh., a. d. 1327. Á.: Esztergomi kápt., 1363. okt. 3. Dl. 41 535. (Múz. Ta.) (E.-je zárt oklevél volt.) K.: — 347. (1327.) júl 1. A győri kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy eleget téve parancsának (1. 182. szám) Márkus fia: János különlegesen meghatalmazott királyi ember mellé tanúul adta kanonokját, János mr.-t, akik 1325. [! 5: 1327.] máj. l-jén (in oct. fe. B. Georgii mart. a. d. 1325. prox. preteritis), majd azt követően az alkalmak kívánta napokon, először a királyi udvarban, később a királyi rendelkezés (1. 181. szám) nyomán összehívott Vasvár, (Waswariensis) Zala és Sopron m.-i congregacio-kon, végezetül pedig 3 m.-i vásáron, nevezetesen is jún. 8-án (II. f prox. p. oct. Penth.) a vasvárin, jún. 10-én (IV. f. sequenti) a Kurmund-in, majd jún. 13-án és 17-én (sabb. et IV. f. sequentibus) a veszprémin kikiáltották, hogy bárki, aki jogosultnak véli magát a királyi adományok révén Sándor c. [országbíró] tulajdonában levő Vasvár m.-i Papuch birtokra és tartozékaira, Elk-re, Tataberfuldee-ra, ill. Mikulosfalua-ra, továbbá a Sopron m.-i 2 Pauli, Sebus, Thakachy és Egered birtokokra, valamint a Győr m.-i Ech és Paznan birtokokra, az jogainak bizonyítására okleveleivel együtt jelenjék meg aug. 8-án (in quind. f. B. Jacobi ap. prox. venturis) a király előtt Sándor c. ellenében, máskülönben jogát veszíti. A kiküldötteknek az eljárás során szerzett értesülései szerint Papuch, Elk, Tataberfúldee és Miklousfalua nem örökségi jogon voltak egykor Demeter bán birtokában, hanem valaha Kyalianus győri prépost tulajdonát képezték, aki — ahogy hallották — utóbb Vgrinus püspöknek adományozta, végül a békétlenség idején valóban Demeter bán szerezte meg erőszakkal azokat. A két Pauli tényleg Demeter bán örökségi jogú birtokai voltak. Sebus, Thakachy és Egered egykor Zogh hűtlenségbe esett fiainak: Pálnak és Endrének a tulajdonát képezték, Ech és Paznan pedig a királyéi voltak, tehát valamennyi birtok királyi kézre került, ill. tartozott. D. in oct. f. Nat. B. Johannis bapt., a. d. supradicto [1325. (3: 1327.)]. Á.: a 414. számú oklevélben. K.: HO. I. 145—146. (99. szám) (Á.-ról; helybenhagyva az 1325. évi keletet). R.: Bgl. III. 246—247. (450. szám) (Á.-ról; 1327-re módosítva az évi keletet). Megj.: Mivel Papuch, Elk, Tataberfuldee és mindkét Pauli birtokot 1325. dec. 2-án adományozta a király Sándor országbírónak — 1325. okt. 4-e és dec. 2-a között akkor is a győri káptalannal végeztetvén előzetes vizsgálatot a birtokok jogállása felöl [vö. HO. I. 137—143. (97. szám)] —, továbbá mert a hj. és Sándor c. ellentmondás nélküli iktatása is csak a jelzett terminusban történt, így valószínűtlen, hogy a fentiekben foglalt vizsgálat megelőzhette ezeket. Az oklevél háromszori átírásának valamelyikénél vétett tollhibát feltételezve, az évszám 1327-re történő módosítása teljes összhangban van az első átíró oklevél tartalmával.