Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

hogy a Szatmár m.-i Wezend birtokot ők királyi adományba kapták, ám beiktatásuknak először a Je-i Szt. János-rend kereszteseinek mr.-e mondott ellent saját jogára hivatkozva, majd amikor az visszalépett, fél év elteltével, Fülöp nádor Szatmár m.-ben tartott generális congregatio-ján a nevezett Endus fia: György és más Koplen nb.-ek jelentettek be velük szemben ellentmondást. A Koplen nb.-eket az országbíró előtt megfelelő felhalamazással képviselő Péter pap és András ennek okául azt hozzák fel, hogy Wezend a Koplen nemzetség örökségi jogú birtoka. Az országbíró elrendeli, hogy a Koplen nb.-ek bizonyítsák állításukat a várad-előhegyi konvent előtt meggyőző számú birtokszomszéd és környékbeli nemes tanúságtételével, majd ennek megtörténte után 9 nappal mutassák be előtte a konvent tanúságlevelét. EmL: az 543. számú oklevélben. K.: F. Vm. 6. 101—102. (102. szám); Károlyi I. 66—67. (60. szám) (mindkettő Eml.-ben). Ford.: Szirmay, Szatmár EL 35—36., s az ő nyomán F. VIII. 3. 764. (364. szám) (mindkettő magyar nyelvű); Doc. Trans. II. 238—239. (479. szám) (Károlyi nyomán; román nyelvű) (Eml.-ben). 301. (1327. jún. 14—nov. 8. között) A várad-előhegyi konvent előtt Wezend birtok szomszédai és a környékbeli nemesek Sándor országbíró jún. 14-én (in quind. Penth.) hozott rendelkezésének (1. 300. szám) megfelelően tanúsítják, hogy Wezend a Koplen nb.-ek örökségi jogú birtoka. EmL: az 543. számú oklevélben. K.: F. VIII. 6. 102. (102. szám); Károlyi I. 67. (60. szám) (mindkettő Eml.-ben). Ford.: Doc. Trans. II. 239. (479. szám) (Károlyi nyomán; román nyelvű) (Eml.-ben). 302. (1327. jún. 15. e.) I. Károly király privilégiumában érdemes szolgálataira tekintettel több más birtokkal együtt Azara-i András fiának: Miklósnak adományozza a Tolna m.-i Zokol, Endréd és Pukud királynéi földeket. EmL: a 305. számú oklevélben. K.: Héderváry I. 25. (31. szám) (Eml.-ben). 303. (1327. jún. 15. e.) Domokos mr. trencséni alispán és várnagy, valamint a m. szb.-i által kiadott oklevél szerint a Deser-i Jánossal szemben elmarasztalt Deser-i Pálnak — miután az a megítélt bírság