Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

fennforgó perben az apát ügyvédje fellebbezésével (1. 199. szám) megakadályozta a kápt. által felvonultatott tanúk vallomásainak közzétételét, utóbb viszont kifogásának indoklására megidéztetvén elmulasztotta a megjelenést (1. 205. szám), e helyzetben kikérve a jogban jártas András budai és János váradi prépostok, ill. az esztergomi kápt. többségének tanácsát, az említett fellebbezést megalapozatlannak és semmisnek nyilvánították, a tanúk vallomását pedig a következőkben hozzák nyilvánosságra: 1327. máj. l-jén (a. d. 1327., in oct. B. Georgii mart.) (1. 193. szám) János veszprémi prépost esküvel vallotta, hogy Kolon, Mogoroth és Stholch falvak tizedét mindig a veszprémi kápt. szedte, amiről gyermekkora óta biztos tudomása van, ám e tizedeket a csalárd Benedek zalai apát Herricus bán hatalmaskodása segítségével jogtalanul eltulajdonította; Egyed zalai és István somogyi főesp.-ek ugyanezt vallották, utóbbi annyit hozzátéve, hogy a tizedeket a kápt. mint tiszttartókkal (nomine magistratus) Kolinus egykori veszprémi főesp.-sel és Gál mr.-rel — jelenlegi Eng-i plébánossal — kezeltette; Mátyás [székes-jfehérvári főesp. elmondta, hogy a néhai Benedek püspök idejétől Veszprémben lakván s javadalmat élvezvén, biztos tudomása van a kérdéses tizedek eredendő és mindenkori kápt.-i tulajdonáról; Cozmas mr. veszprémi karénekes (succentor chori) vallomása szerint akkor, amikor ő Pál veszprémi püspök halála után Veszprémbe költözött, a kápt. még háborítatlanul bírta a szóban forgó tizedeket, ám később Herricus bán hatalmaskodása, illetőleg a néhai Benedek zalai apát csalárdsága következtében, mintegy 20 éven át nélkülözni volt kénytelen azokat; Péter Papa-i főesp. megerősítette, hogy a tizedek Benedek püspök idejétől — sőt, öreg emberektől szerzett értesülése szerint előzőleg is — a kápt. birtokában voltak, amelyeket, mint látta, Merene-ből való tiszttartók (magistri) szolgáltattak be a kápt.-nak, és ő maga is ellátta ezt a megbízatást, mielőtt Herricus bán a nevezett apát unszolására erőszakkal elidegenítette e jövedelmet a kápt.-tól; László veszprémi dékán szintén öregekre hivatkozó vallomása szerint a tizedek régtől fogva a kápt.-éi voltak, és ő is látta, hogy Vörös (Rufus) Gál mr., — jelenleg Eng-i plébános, akkoriban Merene-i tiszttartó — a kápt. számára gyűjtötte be a 3 falu tizedeit; Pál veszprémi kanonok megerősítette, hogy a néhai Kolinus veszprémi főesp., majd a mondott Gál egymást követően voltak Merene-i tiszttartók, akik e tizedek begyűjtéséről gondoskodtak, és ő maga is, mint István néhai prépost káplánja, átvett olyan hatodrészt, amely e tizedekből járt a prépostságnak, mintegy 20 éve azonban Benedek apát Herricus bán segítségével elragadta e jövedelmet; a már mondottakkal megegyezett Vos (dict.) István veszprémi kanonoknak, Pál papnak, a veszprémi apácák Szt. Katalin-egyháza káplánjának, László Kek-i áldozópapnak, Demeter papnak, Fülöpnek, a veszprémi Szt. Margit-egyház papjának, Sámson Zek-i, András Kethe-i, Pál Turulthapolcha-i, Balázs Zeleus-i, Benedek Kal-i, Cozmas Ech-i papnak a vallomása; János Vamus-i c. emlékezete szerint a kápt. Pál néhai püspök idejétől bizonyosan háborítatlanul bírta a kérdéses tizedeket, és Ragas mr. — aki utóbb veszprémi őrkanonok lett — még Merene-i tiszttartóként maga is teljes egészében a kápt. számára szedte azokat említett eltulajdonításuk előtt; ugyanezt vallották Almad-i Egyed mr., veszprémi Felicianus fia: Péter, veszprémi Nagy (Magnus) András c., Jutas-i Eges fia: Péter, Kueskal-i Pál, Vsa-i Markolfús, Vrs-i Othmarius fia: Péter, Echer-i Benedek, veszprémi Boryov (dict.) Isou fia: Péter, Jutas-i Dénes, veszprémi Zalalch fia: Balázs, Symeg-i Simon. A bírák — hogy a zalai apátság tisztázza a vádakat —júl. l-jét (oct. B. Johannis Bapt.) tűzik ki újabb időpontul a felek számára (1. 350. szám), egyide-