Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. Kelt István olvasókanonok keze által, in crastino fe. Epiph. d., a. eiusdem 1327. Á.: Nyitrai kápt., 1382. okt. 30., Dl. 102 745. (Batthyány cs. lt. Apponyi cs. 755.) (E.-je privilegiális oklevél volt.) K.: — 7.1327. jan. 8. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) előtt Peeth-i Antal fia: János c. a Veszprém m.-ben fekvő Kaluz nevű részbirtokát — amely a veszprémi kápt. Kaluz-i földjeivel elegyesen (mixtim) fekszik, s amelyet egykor az örökös nélkül elhalt Kaluz-i Dees fia: Deseu királyi kézre visszaháramlott részbirtokaként kapott privilegiális oklevélben szolgálatai jutalmául adományba a királytól — tartozékaival együtt a veszprémi Szt. Mihály-egyház kápt.-jának adományozza, részint lelki üdvéért, részint pedig a kápt. által neki fizetett 12 M.-ért, ugyanakkor átadja az említett királyi adománylevelet a kápt. képviseletében szintén megjelent János mr. veszprémi prépostnak, királynéi alkancellárnak. A király jóváhagyólag megerősíti az adományt, s erről új és autentikus kettős pecsétjével ellátott privilégiumot ad ki. Kelt András mr. [székes-]fehérvári prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1327., VI. Id. Jan., uralkodásának 27. évében. Méltóságnévsor. A. E.: Veszprémi kápt. mit. Kálózd 5. (Df. 200 825.) Hátoldalán 2 későbbi középkori és 4 újkori kéz írásával rövid tárgy- és névmegjelölések; időrendi mutatócédulája és Fk.-e szerint függőpecsét sodratával. Tá.: 1. Szécsi Miklós országbíró, 1383. máj. 16. Veszprémi kápt. mit. 422. Kálózd 9. [Fk.-én a jelzet javítva: Kálózd 10.] (Df. 201 040.) (E.-ről). 2. Szécsi Miklós országbíró, 1383. máj. 16. (Tá. 1-gyel azonos jelzet alatt; 18. sz.-i Má.-ban). IC: — R.: F. VIII. 3. 212—213. (66. szám) (csak eschatocollumát és fejregesztát közölve); Veszp. Reg. 76. (173. szám) (E.-ről); Doc. Trans. II. 241. (481. szám) (F. rövid fejregesztája nyomán; 1327. dec. 27-i dátum alatt). 8.1327. jan. 8. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, pnnc. Sal., mont. S. Angeli dom.) értesülvén a zágrábi váijobbágy Domagouich-i Radomerus fia: Radyn-Radin hű szolgálatairól — akit jelentésében Mylech [J: Mykch] szlavón bán ajánlott a király figyelmébe —, a nevezettet érdemeiért birtokaival együtt kiveszi várjobbágyi állapotából s a királyi serviens-ek sorába iktatja. Erről új és autentikus kettős pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad