Blazovich László-Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. X. 1326. (Budapest–Szeged, 2000.)

2. Tihanyi konv. 1326. június 16. (Veszprémi püspöki lt. Szőlős 2., Df. 200 132.) 3. Tihanyi konv. 1326. augusztus 1. (Veszprémi kápt. m. lt. Csaba 6., Df. 200 821. K.: 229. 1326. jún. 1. I. Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Ang. d.) előtt megjelent egyrészről András mr., budai prépost, Péter mr., olvasókanonok, Péter mr., dékán és János mr., kanonok a kápt. ügyvédvalló oklevelével a kápt. nevében, másrészről pedig Sandur fia Simon mr., Pest város (civitas Pestiensis) bírája, Peturmanus és János fia Márton esküdtek, továbbá jegyzőjük, Jakab mr. Vegandus fia Henrik, Lypoldus fia Péter esküdtek nevében a hévízi (Qualide Aque) keresztes konv. ügyvédvalló oklevelével. A felek előadták, hogy az ügyben, amelyet a prépost és a kápt. a bíró és az esküdtek ellen Demeter tárnokmr. előtt a [IV.] László király privilégiuma és [IV.?] Béla király privilégiuma alapján a kápt. részére a pesti réven szedni szokott nagyobb vám (tributo maiori) megsértése miatt indítottak, a királyi udvar [IV.] László privilégiumából tájékozódó bárói és nemesei: Sándor c. országbíró, Hench fia János mr., pestújhegyi rector (Noui Montis Pestiensis) és mások véleménye alapján a király és a tárnokmr. beleegyezésével az alábbi egyezségre léptek. Az említett sóvámot, amelyet a pesti réven [IV.] László király privilégiuma alapján a budai kápt. bír sóban, ti. minden akár szekéren, akár szekér nélkül szállított mázsa só után három sót, visszaállítják a [IV.] László király privilégiumában megállapított mértékébe, és a továbbiakban ebben az állapotban hagyják úgy, hogy a só mázsája után akár eladásra, akár nem eladásra, akár pesti, akár budai polgár, akár idegen szállítja, a révből pesti és budai hajósok által akár szekéren, akár hajón szekér nélkül szállítják három sót kell fizetni a budai prépostnak és kápt-nak. Ha valaki a vámot nem akarná megfizetni, és a prépost és a kápt. officiálisai a mindenkori pesti bírónak vagy albírónak, vagy valamelyik esküdtnek jelentik, akkor azok késedelem nélkül igazságot fognak szolgáltatni, és a nem fizetőket elégtételre tartoznak szorítani, amire az említett bíró és esküdtek társaik és utódaik nevében is kötelezték magukat. A király a főpapok és bárók tanácsára az egyezséget illetve a vám mértékét új és autentikus kettős pecséttel ellátott privilegiális oklevélben megerősíti, és az egyezséget részben vagy egészében bármikor megszegőket örök hallgatásra ítéli. Kelt Endre mr., fehérvári prépost, alkancellár keze által. V. Non. Iun. Méltóságnévsor. A.