Blazovich László-Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. X. 1326. (Budapest–Szeged, 2000.)

megsebesítették, a király apósának, László lengyel királynak a megsegítésére többekkel Lengyelországba (Polonia) menve dicséretre méltó szolgálatokat tett. Kelt András mr., fehérvári prépost, alkancellár keze által. V. Yd. Maii. Méltóságnévsor. A. E.: OA. Bardejov, Bártfa város lt. 3. (Df. 212 680.) Hátoldalán későbbi tartalmi kivonat, benne utalás Makouicza várára; A fényképen függőpecsét zsinórja látható. Tá.: Jolsvai Leusták nádor 1394. április 28. (Dl. 2361., NRA. 1544. 23.) K.: F. VIII/3. 70-76. R.: Bártfal. 1. 3. sz. 189. 1326. máj. 11. I. Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Ang. d.) tudatja, hogy az esztergomi (Strigonium) Szt. Adalbert egyházban levő Boldogságos Szűz oltár rector-a, Tamás mr. és a Morus falui Szt. Márton egyház papja, a villicus és a hospes-ek között a falu jog szerint régóta az oltárnak járó tizedei ügyében viszály keletkezett, mivel Tamás mr. a tizedeket a pap és a karpapok ellenállása miatt nem tudta beszedni. Végül, miután a király kérésére Boleszló esztergomi érsek, örökös ispán, a király rokona közbelépett, a felek a király előtt úgy egyeztek meg, hogy a bortized negyede, a terménytized harmada és a kisebb tizedek fele a Szt. Márton egyház mindenkori papjáé, a tized többi része pedig Tamás mr-é és utódaié. Hogy Tamás mr. és utódai kárt ne szenvedjenek, a tizedeket egy helyre kell összegyűjteni, és a Szt. Márton egyház papja az oltár rector-a vagy embere jelenlétében veheti ki a részét. Az egyezségről a király új és autentikus kettős pecséttel ellátott privilegiális oklevelet állíttat ki. Kelt András mr., fehérvári prépost, alkancellár keze által. V. Id. Maii. Méltóságnévsor. A. Á.: II. Lajos király 1519. november 12. (Esztergomi kápt. m. lt. 47. 5. 1., Df. 237 799.) K.: Str. III. 75-76. R.: Bakács, Pest m. 136—137. 417. sz., Bónis—Balogh, 1997. 773. sz.