Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. IX. 1325. (Budapest–Szeged, 1997.)

E.: Dl. 30 615. (OL. Gyulafehérvári kápt. o. lt. Cista Div. Com. 2. 4. 71.) A hártyán függőpecsétre utaló bevágások láthatók. K.: 121. (1325. márc. 27. előtt) Sándor országbíró meghagyja a váradi kápt-nak, hogy Benedek fia Péter királyi emberrel március 27-re (ad quind. Med. Quadr.) idézzék meg Tamás fia Istvánt és Imre fiait: Jánost és Egyedet Magyar (dict.) Pál mr-rel szemben. Má.: 1. Dl. 98 528. (Károlyi cs. lt. 61. 163.) 2. Dl. 70 613. (Perényi cs. lt. 28.) Mindkettő Sándor országbíró 1325. augusztus 29. > I. Károly király 1327. január 23-i említésében. K.: 122. 1325. márc. 27. Vizsoly Miklós c., Fülöp nádor albírája tudatja, hogy korábbi oklevele (103. sz.) szerint Opey fia István mr-nek István fia Domonkossal szemben március 20-án (in oct. Med. Quadr.) tizedmagával a váradi kápt. bizonysága mellett Miklós albíró embere, Gurk fia Lukács előtt a Zolathmunustura nevű birtokon a feje fölött földet tartva esküt kellett tennie arról, hogy az említett birtok kelet felőli fele része nem Domonkos örökölt birtoka, és nem is volt az. A kijelölt napon Miklós albíró emberének jelenlétében a váradi kápt. emberének bizonysága mellett Opey fia István, valamint Domonkos és édestestvérei: János, László és Keled úgy egyeztek meg, amint a váradi kápt. okleveléből (106. sz.) kitűnik, hogy Domonkos és testvérei Zolathmunustura birtok említett fele részét összes tartozékával és hasznával elcserélik, Opey fia István Berench nevű Szabolcs (Zoboulch) megyei birtokáért. Ha az oklevelet visszaviszik, Miklós c. a nádor autentikus oklevelét állíttatja ki az ügyről. D. in Wys (!), 8. die. term. prenot. (oct. Med. Quadr.) E.: —. Fk.: Dl. 96 120. (Vay cs. berkeszi lt. 118.) A fényképen zárópecsét nyoma és befűzött csíkja látszik. K.: -