Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. IX. 1325. (Budapest–Szeged, 1997.)

val, akik édestestvéreik: Mihály és Merhardus helyett is megjelentek, atyjukkal együtt a Vetes-en lévő templom kegyúri jogából, amely Péter ugyanazon fiainak: Jánosnak és Endus-nak (;>: Simonnak) jutott, nem részesülnek. A felek kötelezik magukat, hogy egymást birtokaikban a felosztás után nem fogják zaklatni, és aki az osztályt megtámadja, saját részét el fogja veszíteni. A kápt. privilegiális formában állítja ki az oklevelet, ha visszaviszik. D. sabb. prox. an. Domin. Remin. E.: Dl. 98 522. (Károlyi cs. lt. 14. 3.) Hátoldalán XVI. századi írással: Olchawarul, Mikechalanosrul, Peterwl, Mikekolcharul, Eliekolcharul walo oztal lewel, és latin nyelvű regeszta; mandorla alakú, természetes színű rányomott pecsét viaszmaradványai. K.: Károlyi I. 61—62. E-ről. Má.: Dl. 90 747. (Szatmár megye). XVIII. századi. R.: Szirmay, Szatmár II. 99., 136., 188., F. VIII/5. 155., 156., Szirmay, Szatmár alapján. Ford.: Doc. Trans. II. 143—144. (Román nyelvű) 82. 1325. márc. 2. A váradi kápt. előtt a Zylagh-i kerületben levő Mon-i István fia János c. testvéri szeretetből édestestvérének, Miklósnak ad a Mon faluban fekvő birtokrészén egy curia-helyet atyafiai jogainak épségben tartásával. A curia-hely kelet felől atyafiuk, Demeter, nyugat felől pedig János jobbágyának Farkas (Farkasius) fia Péternek a telke között fekszik. Az adományozáshoz jelenlévő atyafiaik: Elyas és Demeter hozzájárulnak. [D.] sabb. prox. an. Domin. Remin. Tá.: Dénes erdélyi vajda 1360. május 8. > Miklós erdélyi vajda 1367. május 26. (Dl. 96 428., Vay cs. berkeszi lt. 418.) K.: Megj.: Az átíró szerint az eredeti oklevél nyílt alakú volt.