Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. IX. 1325. (Budapest–Szeged, 1997.)

Á.: I. Károly király 1326. január 2. (SÚA. Pálffy cs. lt. 27. 264., Df. 254 710.) K.: R.: Borsa I., Somogy m. lt. Évk. 27. 63. 424. 1325. szept. 29. I. Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal., mont. S. Ang. d.) tudatja, hogy megjelent előtte Mortundorf-i Simon fia Lőrinc mr. egyrészről, másrészről pedig Merth de Steus, Johannes de Merswonky, Wrricus Pregwary és a testvére, Pertoldus, udvari vitézek maguk, valamint Horsundorfi (Horsundorfer - Horsudorfer) Wluengus - Wlwengus özvegye, továbbá leányai: Gedrolth és Ils, valamint fiai: Seuerrydus és Wluengus nevében is, és előadták, hogy a Simon fia Lőrinc mr. és Margit nemes asszony, Horsundorfi Wluengus leánya között létrejött házassági szerződés szerint Margit asszony hitbére fejében az utóbbiaknak 500 talentumot kellene fizetniük atyai birtokaikból, váraikból és javaikból. A felek úgy egyeztek meg, hogy az 500 talentum fejében a Howf nevű, Moson (Musuniensis) megyében fekvő birtokot adják Lőrinc mr-nek, amelyet Wluengus királyi adományként bírt. Hozzátették még azt, hogy ha az idők folyamán a felek valamelyike ezzel a rendezési móddal nem lenne megelégedve, az atyai javakat illetően osztályt kell tartani, és Margitnak a teljes atyai vagyonból kell kiadni a részét, ugyanakkor Lőrinc mr-nek vagy Margitnak a Howf nevű birtokot a közös osztályba kell adnia. Ha Howf birtokot valaki per útján elvenné, az mindannyiuk közös kára lesz, de Margitnak az említett vagyonból a teljes része meg fog maradni. A felek kérésére a fenti egyezséget és házassági szerződést a király különböző hadjáratokban vérük hullatásával nyújtott szolgálataik fejében védelmébe veszi, és új és autentikus kettős pecséttel ellátott oklevelében megerősíti. Kelt Endre mr., fehérvári prépost, alkancellár keze által. III. Kai. Oct. Méltóságnévsor. E.: Dl. 2323. (NRA. 1589. 13.) A hártyán lila fonalakon I. Károly király természetes színű viasz kettős pecsétje függ. K.: F. VIII/2. 605-608., Bgl. III. 204-205. R.: Doc. Trans. II. 161-162.