Blazovich László: Anjou–kori Oklevéltár. VIII. 1324. (Budapest–Szeged, 1993.)

I. Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal. mont. S. Ang. d.) új és autentikus kettős pecséttel ellátott oklevélben hűséges szolgálatai fejében Farkas fia Tamás erdélyi vajdának és szolnoki (Zolnuk) ispánnak adományozza hűtlenének és ellenségének, Konrád (Corrardus) fia Jánosnak halála után - mivel adományozási jogkörébe került - összes birtokát és Solgow nevű várát. Tamás erdélyi vajda számos szolgálata mellett részt vett a Trencséni (Trinchynio) Máté ellen vívott győzelmes, Kassa város melletti (prope civitatem Cassa) csatában és a Máté által elfoglalt Wyssegrad vár visszafoglalásakor bátran harcolt. A király parancsára akkor még Lypua-i és Hoznos-i várnagyként és a kunok bírájaként Jánosnál, Csehország (Bohemia) királyánál járt, hogy nővérét, Beatrixet, a király jegyesét elhozza. Tamás, amikor a király az erdélyi részeken tartózkodott, meghozta elsőszülött fia születésének a hírét. Kelt András mr., pécsi olvasókanonok, alkancellár keze által. III. Idus Apr. Méltóságnévsor. A. Á.: Váci kápt. 1399. augusztus 15. (Dl. 2240. Transs. 12. 22.) Má.: Dl. 8392. (Erd. Fisc. 20. 6. 2. K.) Lendvai Márton királyi levéltáros 1788. október 4. A váci kápt. átírása alapján. K.: ZW. I. 383-385. A Dl. 2240. alapján. R.: F. XI. 469., Densu§ianu I. 592-593. Mindkettő napi keltezés nélkül. Román ford.: Doc. Trans. II. 120-122. 175. 1324. ápr. 11. A zágrábi kápt. tudatja, hogy János bán oklevele (171. sz.) és követei által azt kérte, hogy a kápt. küldje ki embereit hozzá, mivel bizonyos birtokát Coztanicha-i Péter c. fia Dénes mr-nek, unokájának akarja adományozni. A kápt. kiküldöttjei: Jakab mr., prépost és Bonora mr., Kemluk-i főesperes és dékán a bántól visszatérve jelentették, hogy János unokájának adományozza az ő vásárolt Gergen nevű birtokát összes hasznával: szőlőivel, erdeivel, rétjeivel, ligeteivel, vizeivel, halászóhelyeivel és összes tartozékaival, amely a testvéreivel történt osztály után neki jutott, szolgálatai fejében, amelyeket gyermekkorától kezdve saját és szerviensei vére hullatásával Szlavóniában (Sclauonia), Németországban (Theotonia), Csehországban (Boyemia), Szer-