Blazovich László: Anjou–kori Oklevéltár. VIII. 1324. (Budapest–Szeged, 1993.)

vezettessenek vissza, és uraiknak adassanak vissza. 3. A rövid határidőre szóló idézéseket, amelyekkel eddig az országlakosokat vajdájuk módfelett zaklatta, szüntessék meg, és teljesen töröljék el. 4. A mindenkori vajda a nemesek és nemtelenek felett az új hatalmaskodások kivételével csak a törvénynapokon: de­cember 25-én és július 25-én ítélkezhet. Az eljárás hasonló legyen a nemesek házainak és curia-inak megtámadása esetén. 5. A testvérek és rokonok egymás közötti vérontásai és nemesek megölése ügyében a régi szokás szerint a vajda az oktávákon kívül is ítélkezhet. 6. A birtokfoglalás és a fenti testi sértések ügyében a tettől számított egy év eltelte után csak az oktávákon lehet ítélkezni a vajdai törvényszéken. A király György és Miklós kérésére az erdélyi nemesek állhatatos hűsége fejében, amelyet a király hűtleneivel szemben és a hűség útjáról letérő szászok ellen harcolva tanúsítottak, elengedi számukra és jobbá­gyaik számára az erdélyi vajda és officiálisai részére a beszállásolás terhét és az élelmiszer-adó fizetését. Továbbá sem ők, sem jobbágyaik nem tartoznak fizetni és adni semmiféle olyan adót és szolgáltatást, amelyet addig teljesítettek. Ha a király vagy utódai Erdélybe mennek, élelmiszer-adóként száz curia-nként egy hordó bort, egy hízott marhát vagy ökröt valamint a bors és sáfrány költségeire egy márkát kötelesek adni. "... concessimus literas nostras privilegiales, manu et authentici sigilli nostri diplomatis munimine roboratas." Kelt András mr., budai prépost, alkancellár keze által. XII. Cal. Ian. Má.: 1. Dl. 37 209. (OL. Erdélyi Kincstári lt. 18.1. Mise.) 2. AL., Szentkereszty lt. 7. (Df. 257 648.) K.: ­Megj.: Az oklevél hamis, amelyet a nyelvhasználat (Partium, etc.) fordulatai, és a benne szereplő nevek bizonyítanak. Az oklevél azon része, amelyben (Cseh) György és (Vos) Miklós szerepelnek, a Dl. 40 487. alapján készült. Zárójelben a Df. 257 648. alakjai. 555. 1324. dec. 21. A csázmai kápt. előtt Sandur fiai: István körösi ispán és fivére, Imre a Verőce megyében fekvő Lachinafeu birtokukat, amelyen a Szt. Ilona szűz tiszteletére emelt kápolna van, elcserélik Aldumas fiaival: Mykael-lel és Petev­vel ~ Peteu a somogyi kerületben (in districtu) fekvő Karan nevű birtokuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom