Blazovich László: Anjou–kori Oklevéltár. VIII. 1324. (Budapest–Szeged, 1993.)

kijelentették, hogy az iktatott föld valóban Deseukalozya, a tiltakozásukat visszavonták János c-nek hagyva a földet, a másik Kaluz nevű föld pedig az egyháznak maradt. Kelt András mr., budai prépost, alkancellár keze által. III. Non. Nov. Méltóságnévsor. A. E.: Veszprémi kápt. m. lt. Kálóz 4. (Df. 200 818.) Függőpecsét fonalai. TÁ.: Szécsi Miklós országbíró 1383. május 16. (Veszprémi kápt. m. lt. Kálóz 9., Df. 201 040.) Má.: Uo. Szécsi Miklós országbíró 1383. május 16-i tartalmi átírásában. 18. századi. K.: R.: Veszp. Reg. 70. 483. 1324. nov. 3. I. Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal. mont. S. Ang. d.) János, Sarus-i bíró és Sydul egykori bíró, továbbá Halman, Eperies-i bíró és Miklós egykori bíró valamint Arnold (Arnoldus), szebeni (de Zybinio) bíró és Gochol egykori bíró saját és a király ezen városai (civitas) hospeseinek nevében előadott kérésére új és autentikus kettős pecséttel ellátott oklevélben megadja nekik azokat a Magyarország korábbi királyaitól nyert és általa régi pecsétjével ellátott, a kérelmező által bemutatott privilégiumban megerősített szabadságokat, amelyeket a szepesi kerületben (in districtu Scepusiensi) élő összes hospes élvez. Ezek szerint az említett hospesek: 1. Sem a királynak sem a mindenkori sárosi ispánnak vagy várnagynak sem természetbeni, sem pénzbeni adót, amelyek az országban szokásban vannak, fizetni nem tartoznak. 2. A sárosi ispán vagy várnagy joghatósága alól mentesülnek. 3. A beszállásolást sem az ország bárói, sem a nemesei nem gyakorolhatják felettük. 4. A királyt, az ország és maguk természetes urát azonban saját személyében illő tisztelettel kell fogadniuk. 5. Nem kényszeríthetők általános vagy részleges hadrakelésre (ad exercitum nostrum generalem seu particularem). 6. Sem arra, hogy az országos gyűlésen (congregacio regni nostri generális) megjelenjenek. 7. Egyebekben pedig a [IV.] Béla és [V.J István királyok által adományozott szabadságokkal éljenek úgy, mint eddig. 8. A királynak évenként 150 finom ezüst márkát kötelesek adni, mégpedig úgy, hogy bőjtközép nyolcadán 50 márkát, július elsején 50