Blazovich László: Anjou–kori Oklevéltár. VIII. 1324. (Budapest–Szeged, 1993.)

megyében fekszenek, felosztják egymás között. Mihály a Woya-n lévő saját földrészét adja Jánosnak minden tartozékával és hasznával, ugyanakkor János az ő Loskud-on lévő saját részét adja idősebb testvérének, Mihálynak. D. in oct. fe. B. Georgii mart. E.: Dl. 96 108. (Vay cs. berkeszi lt. 107.) Hátoldalon rányomott pecsét volt. TÁ.: 1. Perényi Péter székely ispán és Pálóczi Máté diósgyőri várnagy és borsodi ispán 1413. április 5. (Dl. 96 841., Vay cs. berkeszi lt. 779.) 2. Pálóczi Mátyus országbíró 1430. március 7. (Dl. 97 101., Vay cs. berkeszi lt. 1031.) K.: 216. (1324. máj. 1. - máj. 7. között) A váradelőhegyi konv. tudatja, hogy Joanca fiai: Tamás és István Miklós c., Fülöp nádor albírája ítéletének (209. sz.) megfelelően május 1-én harmincadmagukkal letették az esküt Dausa egykori nádor fia Jakab mr-rel szemben. Emi.: Miklós alnádor 1324. május 7. (HHStA., Erdődy cs. lt. 81.) K.: 217. (1324. máj. 1. - máj. 8. között) Az egri kápt. jelenti Lampert mr., országbírónak, hogy Lotou (dict.) Miklós fia András c. a Domonkos fia István és Tenkeu fia János elleni perben a számára ítélt esküt Tyburcius fia István királyi ember jelenlétében letette. Emi.: Lampert mr., országbíró 1324. május 15. (SÚA. Jászói konv. o. lt. Acta ab anno. 2. 8., Df. 251 680.) K.: -