Blazovich László-Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. VII. 1323. (Budapest–Szeged, 1991.)

Az egri kápt. előtt Cheb-i Pál fia Lőrinc egyrészről, másrészről pedig Cheb-i Bwntwl (Bonthol) fia Miklós fia János a Cheb földön lévő örökölt birtokuk földrészeinek cseréje fölött a következő módon egyeznek meg: Lőrinc az atyja, Pál halála miatt Pethre (Péter) fia Boza-tól kapott, a B. Margit szűz egyház mellett fekvő földrészét, továbbá az Egernunge-n (Egermeghe) a Lázon föld határáig terjedő földrészét és végül a Vendegy földön lévő teljes részét mások jogainak épségben hagyásával Jánosnak adja a Laborcz (Laborch) folyó erdejének kivételével, amelyet közös használatra hagyott. Ezekért cserében Miklós fia János is három földrészt ad Lőrincnek: a Naggemelch (Naggimelch) nevűt régi határaival, amelyekkel birtokolta, egy másik, a Hozywberek (Hwzywberek) mellett Lask föld határáig elterült földrészt, amelyet Petre fia András fiaitól kapott, és végül a Fyzeserzegh (Fyzesersegh) nevű földrészt, amelyet ugyanaz a Lőrinc János apjának, Miklósnak elzálogosított. Hj.: Dwsa folyó, a felek Cheb nevű falui közötti határ, Eger berek, Thow víz, híd, út, Lázon föld határai. A határtól északra lévő rész Miklós fia Jánosé, a délre eső rész pedig Lőrincé. Miklós fia János az ő földjén lévő B. Margit szűz egyház mellett szabad utat enged Lőrincnek. [D.] quarto die fe. oct. Nat. B. virg. Tá.: 1. Miklós nádor 1350. február 9. > Garai László nádor 1449. március 23. ( Dl. 66 920, Dessewffy cs. margonyai lt. 146.). 2. Miklós nádor 1350. február 9. > Pálóczi László országbíró 1453. december 10. (Dl. 2180, NRA. 1534. 47.) K.: Reg. Slov. II. 454-455. a Dl. 2180. alapján Megj.: Az átíró oklevél szerint a pátens formájú oklevelet két példányban mutatták be Miklós nádornak. A Dl. 66 920. sz. oklevélben a határjárás nem szerepel, keltezéséből az „octavarum" szó az átírás során kimaradt. Zárójelben a Dl. 66 920. sz. oklevél névváltozatait adjuk. 463. 1323. szept. 18. Göding an der March János, Csehország és Lengyelország királya, Luxemburg grófja tudatja, hogy Károly magyar király közvetítésével békét kötött Frigyes, Lipót, Albert, Henrik és Ottó osztrák és stájer hercegekkel. Megengedi nekik, hogy országain: Csehországon és Morvaországon (ze Merhern) és a hozzájuk tartozókon átvonuljanak. Ha a római király megtámadná őket, akkor János segítséget nyújt nekik. ígéretet tesz a magyar királynak, hogy békében fog vele élni, és országát nem fogja megtámadni. A cseh