Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

R.: Reg. Slov. II. 359. 636. 1322. jún. 18. Az egri kápt. jelenti Károly királynak (V), hogy Lampert mr. királyi országbíró parancslevelének (1. 621. szám) megfelelően kiküldte Miklós mr. olvasókanonokot, aki visszatérve elmondta: a királyi ember jún. 9-én (f. IV. prox. an. fe. B. Barnabe ap.) László Gyungus-ön és bárhol másutt levő birtokrészeinek kétharmadát Lampert mr. királyi országbírónak, egyharmad részét pedig Dousa nádornak iktatta, ezen részek értéke 2 ezer M. A királyi ember László szomszédait, rokonait jún. 23-ra a király elé idézte e részek visszavásárlása céljából, máskülönben ezeket elörökítik. Mindezeket a királyi ember a kápt. előtt megerősíti. D. in oct. B. Barnabe ap., a. d. 1322. E.: Dl. 2111. (NRA. 17. 6.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne László Chabanka fia János fiaként való említése, természetes színű, kerek zárópecsét töredéke. Emi.: a 688. számú oklevélben. K.: Balássy, Heves vm. 296-297. (E-ről). R.: AO. II. 18-19. (E-ről), 33. (Emi. alapján). 637. 1322. jún. 18. A Sagh-i (Saagh-i) konvent 1322. jún. 18-án (f. VI. prox. an. fe. B. Johannis Bapt., a. d. 1322.) átírja saját 1305. szept. 1-jei nyílt oklevelét. Tá.: 1. Lackfi István nádor, 1388. febr. 7. Dl. 8005. (NRA. 475.6.) E-je privilegiális oklevél volt. 2. Lackfi István nádor, 1388. febr. 7. Dl. 69 263. (Kubinyi cs. lt. 80.) Hiányos (az eltérő névalakot zárójelben adjuk) (1322. jún. 20-i - die domin. prox. an. fe. B. Johannis Bapt., in a. d. 1322. - kelettel). K.: - (Az átírt oklevelet 1. Anjou-okit. 1. 765. szám.) R.: Reg. Slov. II. 359., 360. (Tá 1-2-ről 2 oklevélként). 638. 1322. jún. 18. Jakab prépost és a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-monostor konventje előtt Mykou fia Miklós a maga és testvére (fráter uterinus), Leukus nevében tiltakozik, hogy Károly király (H) Wgacha m.-i Ordou, Rakaz és Nyry birtokaikat - bár nem követtek el vétségeket - elfoglalta és elvette, s félve attól, hogy a király megöleti v. bebörtönözteti őket, nem mertek ellentmondani. D. VI. f. prox. an. fe. S. Johannis Bapt., a. d. 1322.