Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

E.: K.: R.: F. VIII. 6. 60. (a Rátóti cs. lt.-ából); Reg. Slov. II. 388. (F. alapján). 913. 1322. Debrecen Elleus mr. és a Zothmar m.-i 4 szb. - hivatkozva korábbi oklevelükre (1. 852. szám) közlik: István a királyi hadoszlás quind.-ján előttük a válaszadásra nem jelent meg. D. in Debrecen, in termino prenotato, a. d. 1322. E.: -. Fk.: Dl. 96 094. (Vay cs. berkeszi lt. 85.) 3 zárópecsét szalagja látszik. K.: 914. +? 1322. [Szabolcs] m. oklevele azon perről, amely Besenyőd-i Pongrátz Miklós, í 11 _ Loránth Barbara, Ferenc és Gergely között támadt. A.: Leleszi konvent, 1773. jún. 24. SZSZBML. (Reg.-ban). (Érszegi G. szíves közlése.) K.: Megj.: A vezetéknevek használata mutatja, hogy az oklevél hamis v. hibás keltű. 1322. L. 1322. dec. 15-i kelettel a 868. szám alatt. 915. (1323. jan. 4. e.) Károly király utasítja a váradi kápt.-t, hogy Zaulonch fia Sámson fia Voyuda királyi emberrel együtt küldje ki hites emberét, akinek tanúságtétele mellett a királyi ember a [Zabolch m.-i Halaz és Belső (Interior) Halaz] birtokokat [Peech nb. Gergely fia] Lukachiusnak iktatja, s erről jelentést kér. Emi.: Károly király, 1323. jan. 4. > ua., é. n. SÚA. Jászói konvent o. lt. Metales 7. 7. (Df. 250 588.) (17. sz.-i Má-ban). K.: Foltin, Zázty 142. Megj.: L. a 916. számú oklevélnél.