Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

E.: SÚA. Révay cs. lt. Gyulay 3. 30. 2. (Df. 259 818.) Kissé sérült. Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne Corardus névalak, zárópecsét nyoma. K.: Koszta L., Bar. hí. 1990-1991. 12. 848. 1322. nov. 27. Buda István c., Dausa nádor, Zoboch-i és Zathmar-i c. Buda-n székelő alnádora közli: előtte Imre mr. barsi c., Lewa-i várnagy és testvére, Egyed mr. perbe fogták a monostor nevében Domokos testvér szekszárdi apátot a Bothtemehele-Bothteremehere-Bothteremehele más néven Wrus föld ügyében, a földet az alnádor embere a [pécs-]váradi konvent tanúságtétele mellett körbejárta, majd hosszas pereskedés után nov. 18-án, amikor bizonyítékokat kellett bemutatni, Lukachius mr., Imre és Egyed mr.-ek rokona és serviens-e a hévízi Szt. Háromságegyház keresztes konventje megbízó oklevelével, ill. Miklós pap, szekszárdi plébános ugyanezen hely megbízó oklevelével az alnádor előtt megjelentek, az ügyben teljes felhatalmazást élvezve, Lukachius mr. az alnádor memoriális ítéletlevelére hivatkozott, Miklós pap pedig azon földet, ahol Both szállása van, Imre és Egyed mr.-eknek hagyta, miként azt ők tartották, ez nem érinti a szekszárdi apát és monostor Wrus nevű lakott földjét. Lukachius mr. szerint nem e faluról folyik per, hanem a Bothteremehele, más néven szintén Wrus nevű földről, amelyen fakápolna van, és Both örökölt földje, aki Bechegregor nb. volt. Mivel pedig ezzel kapcsolatban Miklós pap többször megkérdezve nem mondott ellent, ezért az alnádor Sambuk-i László c.-szel, Neek-i Balázs c.-szel, Hethen-i Balázs c.-szel és Rada-i István c.szel, Pest m. szb.-ival és a vele együtt a bíróságon ülő sok nemessel úgy ítél, hogy a per tárgyát képző föld v. birtok Imre és Egyed mr.-eké, az apátra örök hallgatást ró ki, s privilégium kiadását ígéri. D. Bude, 10. die oct. B. Martini conf. predictarum, a. d. 1322. E.: Dl. 86 950. (Hg. Esterházy cs. lt. 32. A. 10.) Hátoldalán természetes színű, kerek pecsét nyoma, bevágásai. K.: 849. (1322.) nov. 29. Trau Mauroceno Marinus traui c. és kapitány közli Superantio János velencei doge-val, Da és C hercegével, hogy Trau városa és emberei Mo. királyaitól több privilégiumot bírnak: [IV.] Béla király fia [V.] István királytól 1270-ből, ennek megerősítését [IV.] László királytól 1275ből, valamint 3 régebbit: III. Béla királyét 1182-ből, fiától, Imre királytól 1197-ből és III. Béla [fiától], [II.] András királytól 1215. jan. 18-ról. Egy 1251. évi privilégium szerint [IV.] Béla király Trau commune-jének adta Bistrize földet a neki a tatárok idején tett szolgálataikért; egy 1274. évi privilégium szerint [IV.] László király a trauiaknak adta a Clobochye-i Szt. Pétermonostort, és megerősítette a traui commune számára Bistrize földet. Közli továbbá a dogevei Marinus, hogy János bán még nem jött Sclavonia-ba, Mladinus volt bán testvérei: György c., Pál c. és Gergely, valamint Nelipcius vajda, akik Knin várát tartják, nem akarják, hogy