Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

s a király ezeket új adomány címén juttatja számukra. Kelt János mr. fehérvári prépost, udvari alkancellár, Kukulleu-i főesp. keze által, á. d. 1321., IV. Kai. Marc., országlása 21. évében. E.: AH. Draskovich cs. lt. Arch. maius 12. 10. (Df. 283 668.) Sérült. Az oklevél közepén a Fk.-en egy rövid függőleges csíkban a fényképezés hibájából a szöveg hiányos; hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával tartalmi összefoglaló; függő pecsétje elveszett. Má.: 1. Uo. (1789. ápr. 29-i). 2. GYMSML. Sopron. Csornai konvent hh. lt. Copiae litt. 73-78. old. (Df. 286 775.) (18. sz.-i). K.: Temes I. 24-30. (E-ről). (Az átírt privilegiális oklevelet 1. Anjou-okit. V. 871. szám.) R.: Doc. Trans. II. 4. (Temes alapján). 49. (1321. márc. 1. e.) Dausa erdélyi vajda, Zonuk-i c. oklevele szerint márc. l-jén (in domin. Esto michi) Chepanus fia Kosmas-nak és Koborzanus fia Koborzanus-nak Bagda és Loskod birtokok ügyében Vbul fia Mihály fiai: István, László és Mihály ellenében meg kell jelenniük, és a vajda embere, Feldricus testvére Balázs jelenlétében, a nemes fogott bírák - Ilapor fia László, Ibron-i Demeter - határozata szerint e birtokok ügyében meg kell egyezniük v. azokat fel kell osztaniuk, s a tényállásról márc. 8-án a feleknek és a nemes férfiaknak a vajda előtt be kell számolniuk. Emi.: a 54. számú oklevélben. K.: 50. 1321. márc. 1. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-jaelőtt Polan fia István fia István Babarethe örökölt birtoka őt örökség jogán megillető felét hozomány címén odaadja testvérének, Erzsébetnek és általa sógorának, a jelen levő Pál fia Istvánnak a rokonság okán olyan feltétellel, hogy ha Pál fia István Babarethe birtokot jobb állapotba hozza v. érdemes szolgálataiért más birtokokat nyer el, mindezekből a fele részt sógorának, István fia Istvánnak köteles adni. Ha Erzsébet és Pál fia István örökös nélkül halnának meg, e birtok az első szabadság jogcímén (titulo prime libertatis) István fia Istvánra szálljon. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in domin. Esto michi, a. d. 1321. A. E.: Dl. 2032. (NRA. 1534. 39.) Felül chirographált; függő pecsét zöld-sárga sodrata. Tá.: Szepesi Jakab országbíró, 1374. máj. 16. Dl. 6169. (NRA. 1541. 57.) K.: AO. 1.601-602. (E-ről). R.: Reg. Slov. II. 286-287. (E-ről).