Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)
313.1321. nov. 23. A vasvári Szt. Mihály-egyház kápt.-ja előtt Ehelleus fia Miklós mr., ill. Saar melléki László fia András a maga és testvérei (fráter uterinus): Jakab és Péter, továbbá rokonai: Jowachinus fiai: János, Mihály és Miklós nevében - András testvére, Churba (dict.) Márton halála, birtokok lerombolása, András megsebesülése ügyében, ezek közül a halál és több más Miklós mr.-t érintette v. azoknak részese volt, valamint más pereikben - oly módon egyeznek meg, hogy Miklós mr. soror-ját, Botyz leányát hozzáadja Andráshoz, s Andrást rokonává és frater-évé fogadja. András felmenti Miklós mr.-t minden, ezzel kapcsolatos kötelezettsége alól, s magát kielégítettnek nyilvánítja. Ha a felek bármelyike pert indítana a másik ellen a már lezárt ügyekben, az mint párbajban legyőzött marasztaltassék el. D. II. f. prox. an. fe. S. Catharine virg., a. d. 1321. Á.: Vasvári kápt., 1328. márc. 6. DL. 91 229. (Festetics cs. lt. Vas 13.) Sérült. E-je a kápt. régi pecsétjével ellátott nyílt oklevél volt. K.: AO. I. 634-635. R.: Bgl. III. 136. 314. 1321. nov. 23. Temesvár Lampert mr. királyi országbíró, csanádi c. - hivatkozva saját korábbi oklevelére (1. 293. szám)-közli: előtte nov. 15-én (in quind. 00. SS.) István mr. nevében a somogyvári konvent megbízó oklevelével Kupy-i Cosmas mr., Domokos nevében a szekszárdi konvent megbízó oklevelével Fudur (dict.) Pál megjelentek, és Cosmas a somogyvári konvent memorialis oklevelével (1. 297. szám) bizonyította, hogy István mely tanúkat vonultatja fel Domokos elleni perében, s mivel a Mo.-i szokás szerint a pereket oklevelek bemutatásával, eskütétellel és bajvívók megmérkőzésével szokták eldönteni, különleges ügyeket pedig ez utóbbi 2 módon, s miután az országbíró kérdésére válaszolva Mortunus fia Domokos képviselője azt választotta, hogy a per eskütétellel dőljön el, Lampert mr. a nemesekkel együtt úgy ítélt: István mr. Kupy-i Cosmas-szal, Koazna-i Cosmas fia Cosmas-szal, Lotharth-i Mark fia Jánossal, Elye-i Tamás fia Jakabbal, Tuteus-i Jakab fia Péterrel, Egude-i Chatou-val, Kara-i Miklóssal, Twl-i Tamás fia Tamással, Gweztey-i Gaspar fia Jánossal, ugyanoda való Rorandus-szal, ugyanoda való Fekete (Niger) Péterrel, Wztupan-i Zoltanus fia Jakabbal, Job-bal, Bekewfhwval és Bertalannal, Gwezte-i Miklóssal és Fülöppel, Kusbeu-i Gwbe-vel, Borunka-i Andrással, Keer-i Miklóssal és Mátyással, Kupy-i Damianus-szal és Lukachius-szal, ugyanoda való Péterrel, Gyolod-i Jánossal, Wytha-i Jakabbal, Wztupan-i Endre-vei, Lod-i Jánossal, Ires-i Beke-vel, Bedeky-i Pousa-val és Ányossal, Both-i Hunth fia Miklóssal, Ledeger fia Miklóssal és Baran (dict.) Péterrel, Keer-i Istvánnal, Onduch-i Beseneu (dict.) Györggyel, Inabur-ral, Jaky-i Lászlóval, Cuspa-i Pállal, Merenye-i Móriccal, Mykola-i Abraham-mal, Gollya-i Demes-sel, Balázzsal, Myhalch-cal, Miklóssal, Egyeddel, Mihállyal és Péterrel (összesen 48 nemessel), akiket már [a somogyvári konvent memoriális oklevele] megnevezett, ezekhez István mr. még egy nemest hozzávesz, és így 50-ed magával [1322.] febr. 23-án a szekszárdi
