Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)

E.: Dl. 98 519. (Károlyi cs. lt. 13. 2.) Hiányos. Sodratra függesztett pecsét bevágásai. K.: Károlyi I. 49-50. (E-ről). Ford.: Doc. Trans. I. 350-352. (Károlyi alapján) (román nyelvű) (1320. ápr. 6. u. kelettel). 752. (1320. ápr. 8. e.) Károly király utasítja a zalavári konventet, hogy tanúságtételével történjék meg Gelse birtok hj.-a Treutul Miklós mr. számára. Emi.: a 754. számú oklevélben. K.: AO. I. 553. 753. (1320. ápr. 8. e.) A zalavári konvent oklevele Gelse birtok hj.-áról. Emi.: a 754. számú oklevélben. E-je privilegiális oklevél volt. K.: AO. I. 553. 754. (1320.) ápr. 8. A veszprémi kápt. Károly király itt átírt 1320. febr. 29-i parancslevelének (1. 710. szám) megfelelően kiküldte Og (dict.) Lőrinc királyi ember társaságában Márton mi', kanonokot, akik visszatérve elmondták: a királyi ember Márton mr. jelenlétében márc. 17-én (f. II. prox. p. domin. Judica) elvégezte Treutul Miklós mr. számára Gelse, Lak és Berzenche birtokai hj.-át, s aiTÓl írásban (in scriptis) (1. 725. szám) számoltak be. Gelse birtokot a király oklevele (1. 752. szám) szerint a zalai konvent határolta körbe Treutul Miklós mr. számára, s annak hj.-át a zalavári konvent privilegiális oklevele (1. 753. szám) tartalmazza. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. Kelt Pál mr. olvasókanonok keze által, f. III. prox. p. oct. fe Pasche d., a. eiusdem superius annotato, István püspök lévén a prelatus-uk és a királynéi kancellár, Pousa a prépost, Márkus az éneklő-, István az őrkanonok, Márton a dékán. E.: Dl. 1990. (NRA. 620. 6.) Hátoldalán 14. sz.-i kézírásával tartalmi összefoglaló; kékbordó sodraton természetes színű, kerek, restaurált függő pecsét. K.: AO. I. 548-553. (E-ről) (1320. márc. 8-i kelettel). R.: Doc. Trans. I. 352. (AO. alapján).