Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)
E.: Dl. 30 604. (Gyfvár Mise. 1. 6. 28.) Hátoldalán tartalmi összefoglaló, természetes színű, mandula alakú zárópecsét nyoma, bevágása. IC: Temes 19-20. (E-ről). Ford.: Doc. Trans. I. 345-346. (Temes alapján) (román nyelvű). 729. (1320. márc. 23. e.) A várad-előhegyi Szt. István [-monostor] prépostja és konventje oklevele szerint Jakab mr. váradi őrkanonok és testvére (fráter uterinus), Leel mr. a Byhor m.-ben a Fekete Körös mellett levő Mortunteleke, más néven Botkemene birtokot Budun fia András c. fia Zoard mr.nek adják a Körös folyón levő malom 2 kerekével együtt azzal a feltétellel, hogy amikor az őrkanonok és Leel mr. akarják, nekik visszaadja. EmL: a 730. számú oklevélben. IC: Z. I. 181. 730. 1320. márc. 23. A váradi kápt. előtt Budun fia András c. fia Zoard mr. vállalja, hogy a Byhor m.-ben a Fekete Körös mellett levő Mortunteleke, más néven Botkemene birtokot, amelyet Jakab mr. váradi őrkanonok és testvére (fráter uterinus), Leel mr. a várad-előhegyi Szt. István[-monostor] prépostja és konventje oklevele (1. 729. szám) révén a Körös folyón levő malom 2 kerekével együtt Zoard mr.-nek adtak, amikor az adományozók akarják, visszaadja nekik, de ha ezt nem tenné, úgy saját birtokaiból Mortunteleke birtokkal egyenlő értékű másik birtokot juttat számukra, s Mortunteleke is visszaszáll rájuk. D. in domin. Ramispalmarum, a. d. 1320. E.: Dl. 76 263. (Zichy cs. zsélyi lt. 218. B. 42.) Hátoldalán természetes színű, mandula alakú pecsét töredéke, szalagja. K.: Z. I. 180-181. (E-ről). Ford.: Doc. Trans. I. 346-347. (Z. alapján) (román nyelvű). 731. 1320. márc. 23. Jakab prépost és a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-monostor konventje előtt Wbvvl fia Mihály fia István kötelezi magát, hogy jelenlevő testvérének, Lászlónak aug. l-jén 20 tiszta ezüst M.-t (akár garasokban) fizet a konvent előtt, amely összeget László három alkalommal adta oda neki szorult helyzetében. A fizetés elmaradása kétszeres büntetést von maga után. D. in domin. Ramispalmarum, a. d. 1320.
