Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)

Miklós fia Corrardus-tól (Corardus-tól) annak frater-ei: András vajda és Burgu - dict. Miklós engedélyével jogos judicium v. birsagium címén került hozzá, s mivel Corrardus (Corardus) a számára kijelölt napon nem váltotta vissza, így az Dovvsa vajdára háramlott, aki a szomszédok - különösen a kápt. előtt megjelent Gerend-i Péter fia Miklós - beleegyezésével odaadta Semyen fia Mihály fiainak: Kylianus-nak, Simonnak, Salamonnak, Istvánnak, Miklósnak, Mihálynak, Jánosnak és Lászlónak 3 falujuk - Tusun (Thusun), Thumb és Moruchaza (Mouruchhaza) - Iwahun mr. által történt, 500 M. kárral járó lerombolása, továbbá Kylianus foglyul ejtése fejében, s Dowsa vajda Mihály fiai iránt szavatosságot vállal. Tá.: 1. Károly király, 1326. > Péter erdélyi alvajda, 1347. nov. 22. Dl. 73 655. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 18.) E-je privilégium volt. 2. Károly király, 1326. > Lackfi István erdélyi vajda, 1348. máj. 12. Dl. 73 657. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 17 (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) K.: 644. 1319. dec. 21. A pécsi kápt. előtt Owar-i Corardus fia Jakab c. özvegye fiaival: Miklóssal és Corrardus-szal, leányával, Chala-val együtt azon perben, amelyet a szaracén Misce c. fia Jakab indít ellenük [1320.] jan. 13-án prelatus-uk, László pécsi püspök előtt, Damianus mr. Sow-i prépostot, pécsi kanonokot és László Kemed-i papot, a jelen oklevél bemutatóit állítják ügyvédjeikül, s érvényesnek tekintik mindazt, amit az ügyvédek a per végéig elérnek. D. in fe. B. Thome mart., a. d. 1319. E.: SÚA. Révaycs. lt. Gyulay3. 23. (Df. 259 809.) Hátoldalán azonos kézírásával tartalmi összefoglaló, benne Mize volt nádor neve, pecsét nyoma. K.: AO. I. 537. 645. 1319. dec. 21. Küküllővár alatt Dausa erdélyi vajda és Zonuk-i c. közli: azon perben, amely Endus fia György, ill. Zunga - dict. - Péter között folyt, s amelynek során személyesen kellett párbajt vívniuk dec. 21-én - in fe. Thome ap. -, a párbaj helyén és idejében a felek fogott bírák közreműködésével akként egyeznek meg, hogy a Pál fia Miklóstól vásárolt Chamakuz birtok fele és a Kerus (Keres) fia Endus-tól vásárolt másik Chamakuz birtok fele Györgynek maradt, ezek másik fele pedig Péternek oly módon, hogy a most Chamakuz birtokon tartózkodó jobbágyok v. népek Péternek maradtak, de ő a mansio-helyek földjének azon mennyiségét tartozik Györgynek adni, amennyin most saját jobbágyai vannak. Ha György v. Péter önhibáján kívül saját részét elvesztené, a tulajdon részét megőrző másik fél birtokából a fele rész az övé