Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)
fia Pál szomszéd és mások egyetértésével 25 M.-ért eladnak Péter fia Tamásnak szavatosság vállalásával. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in fe. B. Marci ev., a. d. 1319. E.: SÚA. Pozsonyi kápt. o. lt. 14. 10. 43. (Df. 226 728.) Felül chirographált, hátoldalán 14. sz.-i kéz írásával: Kondurus; függő pecsét. IC: HO. VII. 383-384. (E-ről). R.: Ortvay, Pozsony III. 303. (HO. alapján); Reg. Slov. II. 213. (E-ről). 440. 1319. ápr. 26. György testvér perjel és a hévízi Szt. Háromság-egyház keresztes konventje előtt a hévízi Kunchilinus fia István feleségével, Seba-val egy hévízi telket (fundum curie) házakkal és szőlővel, amelyet Seba első férjétől, Salamon fia Jakabtól kapott, s Beche-i Imre mr., továbbá Ágoston özvegye, most hévízi László felesége szőleje szomszédságában fekszik, rokonaik és határtársaik beleegyezésével 4 ezüst M.-ért eladják ezen Imre mr.-nek szavatosság vállalásával. Imre mr. kötelezi magát: ha bárkit a házba helyez, hogy ott lakjék, az a hévízi Szt. Háromság-egyház bírósága alá tartozzék, az egyház számára a földbért évente fizesse meg, s ha a falusiaknak bármit adna, legyenek azok akár a királyéi, akár a királynééi, akár más bárókéi, azok mansio-nként collecta fizetésére kötelesek. D. f. V. prox. p. fe. B. Georgii mart., a. d. 1319. E.: Dl. 1959. (NRA. 860. 7.) Hátoldalán természetes színű, kerek pecsét töredéke, szalagja. K.: AO. I. 513-514. (E-ről). R.: Pestm. 35. (AO. alapján). 441. (1319. máj. 1. e.) Károly király (H) utasítja a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-monostor konventjét, hogy küldje ki Sasuar-i Péter fia György királyi emberrel hites emberét tanúságtételre Gábriel fia Tamás fia János mr. Hugacha m.-i birtokai: Bábun, Pazit, Holmi és Kukenus hj.-ára, kivált Nogzazés Ordo föld v. királyi falvak felől, s a király Dénes fia Tamás mr.-t, Hugacha m. curialis c.-ét állította maga helyett, hogy e királyi falvak oldalán a hj.-ban vegyen részt. A hj.-ról a király írásos jelentést kér. Tá.: a 455. számú oklevélben. IC: Z. I. 163.
