Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

prelatus-uk, királynéi udvari kancellár, örökös veszprémi c., Posa mr. a prépost, Péter mr. az éneklő-, Lőrinc mr. az őrkanonok. ML: Dl. 107 269. (Esterházy cs. pápai lt. 34. 51.) (18. sz.-i). K.: — 63. (1315.) máj. 2. Hasznos Károly király (H) — mint minden magyar egyház patronus-a és védelmezője — utasítja a szebeni bírót, esküdteket, a szebeni és Szebenhez tartozó valamennyi szászt, hogy — mivel egyháza, az Egrus-i Boldogságos Szűz-egvház részére visszaadta birtokait, Apátfalvát (villa Abbatis), Salencen-t [>: Salenten-t], Sorensten-t és a Salchelk faluban levő részt, ezekről Egyed Egrus-i apát a király, valamint társaságában levő főpapjai, bárói és országa nemesei jelenlétében azt állította, hogy az Egrus-i egyházéi, amelyeket egykor László vajda elfoglalt — az e birtokokon levő népeket királyi felhatalmazás alapján mindenkivel szemben védjék meg, mivel a király őket különleges oltalmába vette. D. in Haznus, in crastino Asc. d. A.: ZW. szerint: Csanádi kápt., 1402. Nagyszebeni lt. K.: F. VIII. 4. 630—631. (Á-ról Cornides alapján) (é.n.); ZW. I. 301—302. (Á-ról) (1311. máj. 21—1342. máj. 10. közti kelettel). Megj.: Az oklevél keltére 1. Engel P., Száz. 1988. 111. 105. jegyzet. 64. 1315. máj. 4. [Gyula-]Feh ér vár Benedek testvér erdélyi püspök előtt néhai Dees fia Miklós c. örökös híján az erdélyi kápt.ra hagyja Nagy Kukulleu folyó körüli Bun birtokát és faluját, amely csere címén jutott hozzá, a malommal és a szőlővel együtt, a kápt. a falu tizedeit élete tartamára Miklós c.-nek adja. Miklós c. mostantól 6 éven át élvezze a falu hasznait, s ha él, 6 év után, ha korábban meghalna, halálakor jusson a kápt. a falu birtokába a tizedekkel együtt. Ha 6 évnél tovább élne, a malom és a szőlő szolgáljon megélhetéséül. Mivel Miklós c. az egyház patronus-a, haláláig a kápt. másik officialis bírót ne helyezzen oda. Miklós c. most másik kápt.-hoz nem tud menni, hogy ott állíttasson ki oklevelet, de amikor erre képes lesz, megteszi. Erről a püspök pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. Albe, 4. die oct. B. Georgii mart., a. d. 1315. A. E.: Ba. Erdélyi kápt. lt. 1. 66. (Beke 5. 620.; 1. 64. A.) (Df. 277 242.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló; függő pecsét helye. Á.: Gyulafehérvári kápt., 1786. jan. 20. Uo. K.: ZW. I. 313—314. (E-ről). R.: Beke, Czímjegyzék47. (1315. évi kelettel); Beke A., TT. 1892. 503—504. (mindkettő Eről). Román ford.: Doc. Trans I. 230—231. (ZW. alapján).