Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

birtokukat Areus fiaitól: Lászlótól és Jánostól bírósági úton az országbíró ítélete (1. 658. szám) alapján visszanyerték — küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelenlétében Sumus-i György fia János mr. királyi ember Job fiait iktatja a birtokba. D. in Temuswar, 10. die oct. B. Andree ap., a. d. 1317. Á.: Leleszi konvent, 1318. jan. 22. Dl. 31 198. (Csicserycs. lt. 62.) K: AO. I. 454—455.; Temes 13. (mindkettő Á-ról). R.: Kárffy Ö.,TT. 1900. 391. (Á-ról); Doc. Trans. I. 282. (TT. 1900. alapján); Reg. Slov. II. 134. (Á-ról). 660. 1317. dec. 17. Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu) Job fiai: Domokos, Miklós és Mihály Wngh-i nemesek kérésére bárói tanácsára kettős pecsétjével megerősített privilégiumban átírja és érvényesíti Lampert mr. királyi országbíró és csanádi c. 1317. dec. 15-i (1. 658. szám) nyílt oklevelét azon ítéletéről, amelyet Bodolofeulde föld ügyében Job fiai, ill. János és László között mondott ki. Kelt János mr. fehérvári prépost, udvari alkancellár, küküllei főesp. keze által, a. d. 1317., XVI. Kai. Jan., országlása 17. évében. E.: Dl. 31 181. (Csicserycs. lt. 898.) Piros -természetes színű-zöld sodraton természetes színű, kettős függő pecsét töredéke. K.: — R.: Reg. Slov. II. 134—135. 661. 1317. dec. 17. Uzsa István veszprémi püspök Uzsán, 1317. dec. 17-én (in Wsa, sabb. prox. p. fe. B. Lucie virg., a. d. 1317.) kelt oklevele szerint Balázs alesp. Thapolcza-i és István Kezy-i pap előtte elmondták: Erzsébet, Kezy-i Menolth fia Vince felesége, Gulach-i István leánya végakarataként hozományát és a házasság idején magával vitt összes javát férjére hagyja. Tá.: Garai Miklós nádor, 1415. jún. 29. Veszprémi püspöki lt. Mise. 5. (Df. 230 084.) K.: — 662. 1317. dec. 17. A budai kápt. jelenti Ka. [Károly] királynak (H), hogy itt átírt 1317. nov. 27-i parancslevelének (1. 646. szám) megfelelően Chepanus fia János királyi emberrel kiküldte tanúságtételre Antal papot, a Boldogságos Szűz-kápolna kanonokját, karbeli prebendarius-t, akik visszatérve elmondták: Solk földön elvégezve a hj.-t, abba mint örökös nélkül meghalt ember