Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

EmL: 1. Perényi Péter országbíró, 1419. márc. 13. Dl. 69 388. (Kubinyi cs. lt. 213.) E-je zárt oklevél volt. 2. Perényi Péter országbíró, 1419. márc. 13. KEML. 3226. Palásthycs. lt. 15. 36. 339. (Df. 282 009.) (18. sz.-i Má-ban). A [[ ]] közti név itt hiányzik. K.: Palásthy I. 39., 238—239. (Emi. 2 alapján). R.: Reg. Slov. II. 86. (Emi. 1 alapján). 399. 1317. febr. 3. A zalavári Szt. Adorján-monostor konventje előtt Juen (íven) fia Pál Sul-i nemes a maga és fia, Miklós nevében, ül. Solgud-i Jakapus (Jakab) fia Egyed elmondják: Egyed perbe akarta vonni Pált Solgud birtokának elpusztítása, 70 köböl borának elvitele, asszonyok kirablása és más károk okozása miatt, de végül oly módon egyeztek meg, hogy Pál a Sul-i Boldogságos Szűz-egyház papjának curia-ja melletti egész telkét — fundum curie — a Sul folyóig terjedő kaszálóval együtt a károk fejében odaadja Egyednek, amihez Pál jelen levő testvére, János hozzájárul, miként a konvent tudomására jutott István fia Demeter engedélye is. D. f. V. prox. an. domin. Exurge, a. d. 1317. E.: Sümeghy szerint: Sopron vm. lt. Zeke cs. lt. 19. 5. Vízfoltos. Hátoldalán pecsét nyoma. Má.: GYMSML. Sopron. Zeke cs. lt. 19. 5. (Df. 264 751.) (18. sz.-i). (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) K.: Sümeghy 9—10. (E-ről). 400. 1317. febr. 3. fKis-]Várda Walterus mr. Borsua-i főesp. előtt Pál Warada-i parochialis pap, Corrardus, a helyettese, Mihály Lythke-i, Péter Gulafolua-i, László Thos-i és Péter Onorch-i parochialis pap jelentik, hogy Onorch-i Keled fia Péter c. jelenlétükben végrendelkezett: ő és testvére, István c. Ewzud földjüket, amelyet rokonuk, Tenkus fia János Pothoka-ban levő szőlei és telke (locus) cseréjeként bírtak a váradi kápt. privilégiuma révén, e Jánosnak adják; aki idővel rokonságukból Ewzud földet Jánostól visszavenné v. e föld miatt Jánost zaklatná, kiközösítéssel bűnhődjék. D. in villa Warada, in crastino Purif. virg. glor., a. d. 1317. E.: Dl. 76 241. (Zichy cs. zsélyi lt. 1. B. 20.) Pergamen befűző szalagra nyomott, mandula alakú, természetes színű hátlapi pecsét töredéke. K.: Z. I. 154—155. (E-ről). (A hivatkozott, 1302. szept. 14. e. privilégiumot 1. Anjou-okit. I. 280. szám.) R.: Doc. Trans. I. 270. (Z. alapján) (1317. febr. 1-jei kelettel).