Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. III. 1311-1314. (Budapest–Szeged, 1994.)

Gentilis testvér Hegyi Szt. Mártonról címzett bíborospap, szentszéki követ a római szentegyházon kívül csaknem mindenki által elhagyott Károly királlyal (U) gondolkodván az ország békéjének helyreállításáról, arra a következtetésre jutott: ki kell irtani a hercegek és bárók zsarnokságát, amelynek révén a királyi hatalom és a magyar nép általános helyzete lehanyatlik, a hit megsemmisül, az egyházi szabadság elvész. A korábban hatalmas, dicső és gazdag ország elesett állapotba került. A követ végül is a vele való együttműködésre a nagy múltú, családból származó Máté nádort [Theiner: mr.-tj választotta ki, bár választását a követtel tanácskozó főpapok és bárók Máté állhatatlansága, álnoksága miatt csodálkozva fogadták. Máté a követ, az érsekek, püspökök, más prelatus-ok, fia, bárói és nemesei, a domonkos rendi perjel, a minorita rendi mr. és mások jelenlétében Károly királyt törvényes urául elismerte, s közreműködést ígért a királyi javak visszavételében. Ennek hatására a követ kiemelt helyet biztosított Máté számára, a király pedig tárnokmr.-ré tette. Máté azonban Ígéreteit nem teljesítette: a király híveit támadta, a király ellenfeleitől elvett földeket és javakat nem adta vissza a királynak, a lázadók várait nem ostromolta, sőt a király híveitől vett el várakat a maga számára, így a királytól meghatározott időre neki átengedett Buda melletti királyi várat is, sajátjaként kezelve, a király iránt hű Buda elleni akciók kiindulópontjává tette. Nem vett részt a követ parancsa ellenére sem azon a koronázáson, amely Szt. István király László erdélyi vajdától visszakapott koronájával történt. A koronázás után sem viselkedett a király szövetségeseként; amikor az uralkodó az erdélyi részeken járt, Máté a királyhoz csatlakozott familiaris-ok földjeit és javait fosztogatta. Nem változtatott magatartásán a követ és a király kérése és figyelmeztetése ellenére sem. Miután a király az erdélyi részekről visszatért, Máté emberei a Vác és a Tisza közti, a király serviens-eihez tartozó földet pusztították. Máté az esztergomi, váci, nyitrai, részben az egri és veszprémi egyházakat, sok monostort megnyomorít, súlyos adókat vet ki. A követ azt kérte Mátétól, hogy az egyházi javakat adja vissza, a nemeseket engedje tetszésük szerint bárkinek szabadon szolgálni, az uralkodói javakból, nagy részük megtartása mellett, a kisebbik, méltányos részt adja vissza a királynak. Máté azonban a kérést semmibe vette, jún. 25-én hadseregével egészen Buda kapuiig hatolt előre, nagy fosztogatás közepette. Mindezek miatt Szt. Péter és Pál ap.-ok, Szt. István király és Szt. Adalbert nevében, akik Mo. patronus-ai, valamint a pápa nevében a követ kiközösíti Mátét, utasítva őt az egyházi, királyi és királynéi javak visszaadására, a nemesek szabadon bocsátására, arra, hogy a királlyal v. a követtel ezekről 10 napon belül megegyezzék. Ha e 10 napos határidőt Máté elmulasztaná, egész földjét egyházi interdictum alá veti, Máté összes nemesét, c.-ét, várnagyát, bíráját, officialis-át, jobbágyát és vasallus-át felmenti a Máténak tett hűségeskü alól, s hagyják el Mátét. A