Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. III. 1311-1314. (Budapest–Szeged, 1994.)

Johannes Superantio velencei dogé, válaszolva Sori Máté, Trau podestá-ja és kapitánya, a traui tanács és közösség levelére (1. 510. szám), értesíti őket, hogy a kéréseket Traunak Velence iránt tanúsított szívélyes magatartása miatt teljesíti. D. die 8. Mad., 11. ind. E.: K.: F. VIII. 6. 31-32. (Delle memorie di Trau alapján); Smic. VIII. 334—335. (Lucio, Trau alapján). 512. 1313. máj. 8. Márton prépost és a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-[monostor] konventje előtt Guthkeled nb. Péter fiai: Durug és Iwachun mr.-ek a maguk és öccsük, Péter nevében, ill. János, Miklós, Leukus és Keleed a maguk és testvérük, Conraldus nevében a nemes férfiak — Katha nb. Rofoyn fia Pál, Chanad nb. Tamás fia Lőrinc, Turul nb. Lőrinc fia Gergely és Chanad nb. Tamás fia Pongrác — békéltetése és a rokoni szeretet miatt akként egyeznek meg, hogy Durug fia Miklós fiai Hothaz, Demeter, Duruglesy és Chehy fél birtoka ellenértékeként — amelyek ügyében per folyt K.[opoz] nádor előtt, s amelyeket e Miklós idősebb fia, János gonosztettei miatt elvesztett, s Péter fiai: Durug és Iwahun kényszertől hajtva eladtak — a Thamasy, Wyd, Monuros és Figud birtokokat örökség jogán Miklós fiainak adják. Az egyezséget megszegő fél per nélkül 100 M.-ban marasztaltassék el. Az összes károkozásra ezennel fátylat borítanak. A prépost és a konvent az oklevelet visszahozatala után függő pecséttel erősítik meg. D. in quind. B. Georgii mart., a. d. 1313. E.: AO. szerint: Andrássy cs. lt. Krasznahorka. Má.: Dl. 25 777. (18. sz.-i). K.: AO. I. 297-298. (E-ről). R.: F. VIII. 531—532. (Jankovics M. gyűjteményéből); Doc. Trans. I. 211. (AO. alapján). Magyar ford.: Hajdú-bihari tört. olv. 25—26. (AO. alapján). 513. 1313. máj. 8. Sár D. pro mem. [Miklós királyi tárnokmr.]: a korábbi memoriális oklevele (I. 451. szám) szerint megjelölt máj. l-jén az előtte megjelent felek — Jakab, Tamás