Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. III. 1311-1314. (Budapest–Szeged, 1994.)

A pozsonyi kápt. előtt Cheteu fia Henzíinnus, a pozsonyi vár Chollokuz-i jobbágya — Krisztust téve meg örökösévé — a Chollokuz provincia-ban fekvő örökölt, egész Morchamogor birtokát Tamás esztergomi érseknek, örökös esztergomi c.-nek és az érsekségnek adja saját, szülei és rokonai lelki üdvéért. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in die Conv. B. Pauli ap., a. d. 1313. E.: EPL. Arch. Saec. Acta Radicalia Q. 23. (Df. 248 539.) Felül chirographált, hátoldalán 14. sz.-i kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne Morcamogor névalak; függő pecsét. Emi.: a 445. és a 449. számú oklevélben. K.: F. VIII. 1. 525-526. (E-ről Hevenesi alapján); Str.II. 671-672. (E-ről); HO. IV. 122., Str. II. 272.; AO. I. 283.; Str. II. 273. (mind Emi. alapján). R.: F. VIII. 7. 106.; Reg. Slov. I. 456. (mindkettő E-ről). 445. 1313. jan. 26. Pozsony Tamás esztergomi érsek, örökös esztergomi c. serviens-ét, Oltmannus fia Kurchman (dict.) István pozsonyi polgárt szolgálataiért az egyház nemes jobbágyai közé fogadja, s neki adja a Marchmagar-i Chotow fia Henchlynus által a pozsonyi kápt. oklevele (1. 444. szám) szerint a Szt. Adalbert-egyháznak adott Pozsony m.-i örökölt Marchmagar földet v. birtokot, s Istvánt az egyház nemes jobbágyait megillető szabadsággal ruházza fel. Erről pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. Posonii, in crastino Conv. S. Pauli ap., a. d. 1313. A. Á.: 1. Boleszló esztergomi érsek, 1323. ápr. 27. > pozsonyi kápt., 1323. nov. I. > Károly király, 1323. dec. 8. GYMSML. Győr. Győri kápt. o. lt. 32. (Df. 273 985.) 2. Pozsonyi kápt., 1323. nov. I. SÚA. Prímási lt. Pozsonyi kápt. o. lt. 9. M. 2. (Df. 261 237.) Emi.: a 449. számú oklevélben. K.: HO. IV. 122. (Á 1-ről); Str. II. 672-673. (Á 2-ről); AO. I. 283.; Str. II. 673. (mindkettő Emi. alapján). R.: Reg. Slov. I. 456. (Á 1-rol).